Inárcsi Diákszínjátszó Egyveleg a Kb35 Egyesület szervezésében

(megjelent az Inárcsi Hírmondó 2016. márciusi számában)

A két évente Balassagyarmaton megrendezésre kerülő ISZN Fesztivál az ország két legrangosabb találkozójának egyike. A másik hasonlóan kiemelt, két évente megrendezett fesztivál, a PROGRESS PÁPA – ifj. Horváth István Nemzeti és Nemzetközi Amatőrszínházi Fesztivál legutóbbi győztese 2015-ben ugyancsak a KB35 volt, a TIKK c. produkciójával, és két évvel ezelőtt a 34. ISZN győztese: a KB35 Titanic vízirevü c. produkciója.

Balassagyarmaton ezúttal  zsűriben Ascher Tamást, Tóth Zsuzsannát és Regős Jánost köszönthették a fesztivál résztvevői.

Komáromi Sándor beszámolója:

SUHA JOBBAT – AVAGY KB35-ÖT

A fesztivál egyik legfontosabb előadása lett a KB35 csoport Suha című előadása. A valós eseményeket feldolgozó előadás láttán nyugtázható – az ember brutalitása nem cselekedeteiben, hanem mentalitásában, a másokról alkotott vélemény sztereotip formáiban keresendő.

A zsűri szerint az előadásban marquezi módon ötvöződik az álom és valóság szintje. A történet és a formanyelvi váltások világosan követhetők, és sok a magas művészi színvonalon megvalósuló színészi alakítás. Szép és fájdalmas portrénak érezték a darabot, a Suha Dénest játszó Urszinyi Ádámot jó orgánummal, jó alapképességekkel rendelkező színjátszónak tartották, akiben a tudatlanság és a belső szépség karikatúramentes és igaz tudott lenni. Kiemelték Boda Tibor intenzív játékát, és a csoportban tapasztalható összhangot. Egyetlen kritikaként a maszkos jelenetet említették, amiben szerintük a rendezői szándék túlságosan hivalkodó volt, pedig az előadás egyébként hihetetlenül valóságos és életszerű élményt adott. Rendkívül fontosnak tartották az előadás társadalmi érzékenységét is.

Én a csapatot már kilenc éve ismerem, és bátran jelentem ki – az általam azóta nyomon követetett munkásságuk egyik legizgalmasabb színházi munkáját hozták létre. A színészi alakítások nem mindig voltak egyformán erősek, és Boda Tibor játéka számomra néha még mindig „Bodás”, de a játék intenzitása a játszók képességeihez mérten végig a lehető legmagasabb fokon volt. Ezt lehet egyfajta rendezői figyelmetlenségnek is titulálni, de ennél sokkal fontosabb az, hogy az inárcsi játszók mindig meghagyják maguknak az önmegmunkálás szabadságát, aminek köszönhetően ki-ki saját tempójában fejlődhet, alakulhat.

Az „inárcsi színjátszás” az amatőr művészeti szférában mára fogalommá vált – a jelenleg aktívan dolgozó fiatalok töretlen lelkesedése, lokálpatriotizmusa és gyarapodó létszáma mind az ország egyik legfontosabb társulatává avatja a KB35-öt.

Suha jobbat… Tovább… →