„Ez a hét nemcsak a színjátszásról szól” – Tábori élménybeszámolók

(megjelent az Inárcsi Hírmondó 2016. szeptemberi számában)

„Ez a hét nemcsak a színjátszásról szól”
Tábori élménybeszámolók

Kiss Nóra, 2016. szeptember 9.

Augusztus első hetében rendezték meg a 24. Fodor Mihály Színjátszó Tábort, amely fennállása óta az inárcsi színjátszás szakmai fejlődésének és közösség teremtésének egyik alappillére. Idén több mint száz gyerek és fiatal – köztük harmincegy inárcsi – érkezett a Balaton partra. Korosztályonként hét csoportban készítettek előadásokat az inárcsi KB35 társulat országosan elismert szakmai stábja (Bálint Petra, Boda Anna, Fazekas Anna Dorottya, Fodor Éva, Gál Zsófia, Kovács Anna, Kovács Zoltán, Malik Gábor,
Ordasi Gábor, Presenszki Gábor, Presenszki Péter, Szivák-Tóth Viktor, Urszinyi Ádám, Villant Bálint), valamint meghívott szakemberek (Angyalföldi Zsuzsa, Bereczkiné Szendrey Éva, Benkovics Sándor, Kis Tibor, Kovács Éva, Majsai László, Pap Gábor, Várszegi Martin) irányításával.

Idén először az inárcsi kicsik előtt is megnyílt a tábor kapuja. A Tolnay Lajos Általános Iskolából őket elkísérő Gréz Bianka tanítónő így foglalta össze tábori tapasztalatait:

Fantasztikus élmény volt ilyen remek, elszánt kollégákkal találkozni. Nagyon inspiráló volt a lelkesedésük és az, ahogyan a gyerekekkel együtt dolgoztak a darabokon. Az alsós gyerekekre nagyon jó hatással volt ez a tábor. Jobban megismerhették egymást a dráma játékok által, és pozitívan csalódtak egymásban, hisz az iskolában teljesen más képet mutattak magukról. Remekül éreztem magam és örültem, hogy egy teljesen más közegben is megfordulhattam.

 2016_08_01___16_30_05

Ez volt a harmadik év, hogy a KB35 Egyesület szervezésében valósult meg a tábor, ami idén Zamárdiból Fonyódra költözött.

Ordasi Gáborral, a tábor vezetőjével beszélgettem a változásokról.

– Miért döntöttetek úgy, hogy új táborhelyet kerestek?

 – Bár nagyon szeretjük Zamárdit, az utóbbi években sajnos a szomszédok közelsége több konfliktust okozott. Tavaly már más táborozókkal is meg kellett osztani a helyet, ami szintén nem volt problémamentes. Valamint a tábor díjának emelkedése azt jelentette, hogy már több mint 40 ezer Ft-ot kellett volna fizetni a résztvevőknek.

 – Milyen volt Fonyódon?

 – Az új helynek voltak előnyei és hátrányai is. A tábor közvetlenül a Balaton parton volt. Nagyobb tér, több árnyék volt, de hiányoztak a sövényekkel határolt zugok. Több hely volt a szobákban, de nem a megszokott faházak voltak. Nem volt jobb vagy rosszabb, egyszerűen más, de a miénk volt.

 – Sikerült támogatókat megnyerni a táboroztatás finanszírozásához?

 – A Nemzeti Kulturális Alaptól kapott támogatásból minden táborozónak sikerült 2000 Ft-tal csökkenteni a tábori díját. Az inárcsiaknak pedig Inárcs Nagyközség Önkormányzatának köszönhetően sikerült további 2000 Ft-tal csökkenteni az egy főre eső költségeit. Továbbá nagyon köszönjük a Viktória Fogadónak és az Örkényi Takarékszövetkezet Inárcsi Kirendeltségének a segítséget. Felajánlásaiknak köszönhetően a gyerekeknek ki tudtuk fizetni oda-vissza a pesti utazás költségeit.

_mg_9817 

Naponta kétszer három órában folytak a próbák, amiket szervezett szabadidős programok egészítettek ki.

„Ahogyan eddig is, ismét hihetetlen élményekkel gazdagodtunk. Kiemelném a vízi versenyt, ahol kicsi és nagy közösen harcolt egymás ellen, természetesen a Balatonnál. Nagyon megmaradt bennem a Ki mit tud? és a Swag Yolo Atomkecske koncert (tagok: Bozó Virág, Illés Árpád, Illés Csaba, Kovács András, Somogyi Tamás). Elképesztő, amit színjátszó társaim előadtak a színpadon. Le a kalappal innen is!” – emlékezik vissza Huszár Emese._dsc3138

Kiss Anna Laura hozzáteszi: „A csoportunkkal szerencsére egy nagyon jó kis csapattá alakultunk a hét folyamán. A szokásos programok idén is megvoltak, de a fáklyás felvonulás például különösen hangulatosra sikerült. Szinte a kertünkben volt a vízpart, úgyhogy nagyon sokat tudtunk fürdeni is. Biztos vagyok benne, hogy a hatodik táboromat sem fogom kihagyni.”

2016_08_04___16_03_08

Az utolsó napon a csoportok bemutatták a táborban készült előadásokat, amiket a táborlakók vendégei is megnézhettek.

A próbák idén is nagyon jó hangulatban teltek. A mi darabunk a vágyainkról szólt, és ezeket a vágyakat humoros formában adtunk elő. Nekem a második táborom volt, de idén sem csalódtam benne és jövőre is biztos menni fogok” – meséli Kiss Maja Lilien.2016_08_01___16_22_02

Vinkovics Balázs így folytatja: „Hát, ha valamiből, akkor élményből rengeteget kaptunk Zamárdiban. Bocsánat, Fonyárdiban, merthogy idén a szokásos hely helyett, Fonyódon került megrendezésre a tábor. Ez a hét számomra nem csak a színjátszásról szól. Az egész tábor hangulata, a próbák, a társaság, a közös esti éneklések, a híradók vagy éppen azon nevetni, ahogy a Kis Tibis csoport csipkelődik a Papcsisokkal vagy fordítva, és még sorolhatnám, de ezt át kell élni!

Én idén is Malik Gábor csoportjában voltam, ahol mondanom sem kell, garantált a szórakozás. Idei darabunk egy amerikai srác életéről szólt, aki épp csak elkezdte a középiskolát, vagyis 14-15 éves, és mint tudjuk az embernek ebben a korban meg kell küzdenie a világ összes problémájával. Most is rengeteget beszélgetünk a próbán, arról, hogy mi a véleményünk az egészről, mi hogyan éltük meg a középiskolát, és hogy kinél, miért alakultak úgy a dolgok, ahogy. Ha egy dolgot kéne kiemelnem, amit szeretek Gáborban, azt mondanám, hogy előtérbe helyezi a mi gondolatainkat, ötleteinket, és ettől részesei leszünk az egész darabnak, mert nem csak egy könyvben leírt szereplőről szól az előadás, hanem egy picit rólunk is.

 _dsc2625

Jordán Zsuzsanna, szülő is megnézte a bemutatókat: „A legkisebbeket, akik korántsem nevezhetők kezdőknek, Dasi (Ordasi Gábor), Dorka (Fazekas Anna Dorka), Csubi (Fodor Éva) és Bálint (Villant Bálint) készítette fel. Az előadásuk címe Vízparti történetek, amely a gyerekek ötletei alapján hat jelenetet foglalt magában. Szülőként jó volt látni a gyerekek izgatottságát és azt, hogy apróbb tévesztések sem vették el a gyerekek kedvét a játéktól. Sőt, miután látták a közönség reakcióit, inkább megerősítették őket. A nagyobbakon látszott, hogy már rutinosabbak, tapasztaltabbak. Jó volt látni, hogy csili-csálé díszletek, és drága kellékek nélkül, csapatként együttműködve, sok humor beépítésével, nagyon jó kis produkciókat lehet „gyártani”. Az egy hét alatt sikerült olyan csoportokat összehozni, akik egymást biztatva és segítve nézték végig a különböző témájú, és színvonalú előadásokat. A táborban az alapvetően bátortalanabbak is jól helyt álltak és élvezték az újabb és újabb kihívásokat, ezáltal biztosítva és megerősítve a jövő évi táborozást.”

2016_08_07___14_31_15

Huszár Emese véleménye az előadásokról: „Az előadások egytől egyig nagyon jól sikerültek, ami nagyon megfogott, az a Különcök című darab volt. Stephen Chbosky regénye, az Egy különc srác feljegyzései alapján készült, és igazán át tudták adni, ezért hát el is fogom olvasni a könyvet! Reméljük, hogy jövőre ismét részesei lehetünk ennek a csodának!”

A színjátszó tábor elsődleges célja nem kifogástalan előadások létrehozása, hanem a közös játékon, alkotáson keresztül megismertetni a résztvevőket a támogató közösség erejével.

Vinkovics Balázs így fogalmaz: „Ha jól számolom, ez volt az ötödik táborom. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy kialakuljon egy önálló gondolkodásmódom. Ezek nélkül ma nem lennék az, aki vagyok.

Boros Krisztián is felidézte táborral kapcsolatos emlékeit: „Hamar elrepült az idő, nem is nagyon volt arra érkezésem, hogy jól vagy netalán rosszul érzem éppen magam, inkább valahogy olyan természetesnek tűnt a dolgok rendje. Ez az állapot végigkísérte az egész hetet: minden nap elteltével jobban látszik a cél, kész is vagyunk, szombat főpróba, vasárnap előadás, siker, taps, mulatozás, fáklyás felvonulás, és bumm. Hétfő reggel van. A hazafelé vezető vonatúton még kissé bágyatag, de jó kedélyű társalgás folyik, mindenki érzi, hogy lassan vége szakad az ébren álmodásnak. Elköszönök, hazavonszolom magam, ledőlök az ágyra – fülemben még a valahol folyamatosan zajló beszélgetés hangjai zúgnak kellemesen – behunyom a szemem – és egyszer csak csend. Felébredtem, és rájöttem, hogy milyen jó volt, és milyen rossz, hogy vége van.

_mg_1738

Fotók: Illés Árpád, Illés Csaba

 

Címke , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Árpád Illés bemutatkozása

honlap-admin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .