(Megjelent az Inárcsi Hírmondó októberi számában)
Október 4-én a Tolnay-ban láthatták az érdeklődők a KB35 sikerdarabját, a Titanic vízirevüt, Tasnádi István azonos című drámájának színpadi változatát.
Az előadás korábban már számos sikert aratott (Pl. Kapolcson, a Művészetek Völgyében), ill. több elismerésben részesült. Többek között elnyerte az Emberi Erőforrások Minisztériumának legjobb előadásért járó fődíját a XXXIV. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok rendezvénysorozatán, ahol Boda Tibor és Szivák-Tóth Viktor (aki egyben a darab rendezője is) alakításdíjat is kaptak.
A darab egy sajátos társadalmi közeget állít színpadra, ahol különböző szélsőséges érzetek erőteljes (és egyben humoros) adaptálását láthatjuk. A szereplők a vidékiség apróbb örömeit, visszásságait, és az abból való kitörés vágyát játsszák el, s mindezt szuggesztív rendezői látásmód mentén.
A vízirevü egy intellektuális humorral átszőtt látlelet a mai magyar társadalomról. A történet egy kis faluban, Alsó-Belesden játszódik. Matyik Lajos polgármester és a Pestről hazatért Ritter Dénes a falubeliekkel helyre pofoznak egy monarchiabeli hajót, a Szárcsa 11-et. Ezzel a hajóval indul útnak a belesdi kompánia. Csatlakozik hozzájuk egy celeb: a sztárgázsival meghívott Bugár Mara, a pesti primadonna. A hajósok élőzenével kísért slágerszámaikkal próbálják meghódítani a Szárcsa 11 közönségét (vagyis minket, nézőket), sok bonyodalommal, apróbb izgalmakkal.
Az előadás kis „csúszással” indult, ugyanis jóval több érdeklődő volt, mint amire a szervezők számítottak. Néhány plusz ülőalkalmatosságot kellett a „színpad” köré telepíteni, hogy mindenki láthassa a darabot. Talán még illett is ez a közjáték a darab díszlettelen, puritán világához, bár szerintem egy ilyen színpadi remeklés igazán bensőségesebb környezetet érdemel. A minőségi játékkal nem párosult a helyiség akusztikája, hangulata. A színjátszás nem csupán a kifelé sugárzott művészetet kell, hogy jelentse, hanem a befogadói oldal meghittségét is figyelembe kellene vennie.
Mindezek mellett az örömteli színpadi játék hatalmas sikert aratott, a levonuló színészek játékát kísérő tapsvihar nem csupán udvariasság volt, hanem a kiváló teljesítmény tényleges jutalmazása.
Az előadás és a szereplők – Pakura bácsi, a hobbi-preparátor, Ritter Dénes, Bugár Mara, Matyik Lajos, Babetta Béla és a többiek -, akik áldoztak a közélet oltárán talán, nem csak egy misét, egy nagyobb templomot is megérdemelnének. Egy igazi (kő)színházat…
Kecskés István
