Búcsúbeszéd

Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok itt az egyetlen, aki kétszer született. Másodjára egy közösség által, amely magába fogadta. És sokan itt épp azáltal a közösség által, amelyet Géza bácsi és Mari indítottak útjára. Amikor 98-ban kopogtattam volna, mint sokan mások előttem, én is azt találtam, hogy ennél a közösségnél tárva-nyitva az ajtó: ide ki-be lehet szaladgálni. Maradsz, amíg a kedved itt tart, és ha elmész, akkor sem marad utánad harag. No, persze, akkor … Tovább…

