forrás: http://www.szinjatekos.org/single-post/2017/01/07/kb35-2016
Tavaly Suha című előadásukkal két fesztivál fődíját is kiérdemelték, miközben 5 produkciót tartanak repertoáron a MU Színházban. Szivák-Tóth Viktor a KB35 társulat 2016-os évéről és a jövő terveiről nyilatkozott.
– Milyen volt 2016? Mi az, amire nagy valószínűséggel sok év múlva is > vissza fogtok emlékezni ebből az évből?
Szivák-Tóth Viktor: Ahogy Matyik mondja a Titanic vízirevüben: „Sűrű volt, de szép volt!”
Amire biztosan emlékszünk, hogy idén próbáltuk ki először, milyen, ha több előadást is készítünk évadonként. Kialakult a repertoárunk: jelenleg öt előadásunkat tartjuk műsoron. Három évvel ezelőtt ötlött fel bennünk először ennek a lehetősége, akkor még inkább csak jóleső álmodozásnak gondoltunk rá. Az, hogy Malik Gábor és Boda Tibor a KB35-ben vállalta a rendezést, meghozta azt a megújulást, amire szükségünk volt, és a játékkedvünk arányosabb kihasználását is. A repertoárnak köszönhetően gyakrabban, havi egy-két alkalommal tudunk játszani a MU Színházban, és nagyobb választékkal csalogathatjuk a nézőket. A közönségünk kitart mellettünk és folyamatosan bővül. Nagy öröm volt, amikor a 21. alkalommal előadott Titanicon 10 olyan nézőt fogadhattunk, akik korábban még nem láttak KB35-ös előadást.
Van még valami, amit hosszú ideje idén próbáltunk meg újra. A megújulási szándék mellett a közösségépítésé is vezérelt minket, amikor úgy döntöttünk, kipróbáljuk, milyen vendégrendezővel, teljes létszámmal, 21 szereplővel dolgozni. A Perényi Balázs rendezte Engedetlenek a verses forma miatt is újdonság volt.
Fontos és állandó programja volt az évnek a MU Színházzal közösen megvalósított Szépkorú programsorozat, melyben az inárcsiak mellett Celldömölk, Tiszaluc és Újbuda vett részt: két alkalommal találkoztunk teljes létszámban, és mindkét alkalommal felemelő volt együtt látni a több, mint 70 résztvevőt. A program keretébe készült Hol a vége? című előadásukat még mindig játsszuk.
– Mi volt az év legnagyobb sikere társulatotok számára?
Sz-T. V.: A sikerek terén a legfontosabb a Suhát kiemelni. 2015 januárjában még Res Iudicata néven került be a MU Színház repertoárjába, februárban már Suha címen nyerte el a Balassagyarmati ISZN fődíját, melyet Ascher Tamás ítélt oda az előadásnak. 2016 szeptemberében pedig az évad legjobb előadásának járó Paál István Diplomával jutalmazták.
– Mi okozta a legnagyobb csalódást?
Sz-T. V.: Igazi csalódásnak idén nem maradt helye, de tanulságoktól sem volt mentes az év. A megsokszorozott produkciók, rendezvények, projektek szervezési és adminisztrációs bázisának közösségi munkán túllépő kiépítését nem halogathatjuk tovább. A 21 játszó nehezebben szervezhető össze, mint a kisebb létszámú projektek, ezt be kellett látnunk, és meg kellett találnunk rá a megfelelő attitűdöt, közösségi viszonyunkat az új problémához is. Aztán a munka, meg a tanulás egy-két játszónkat hosszabb-rövidebb időre elszakította az új produkciókban való alkotói munkától. Reméljük, mihamarabb visszacsatlakoznak.
Az Engedjki! című előadásunk nem futott annyit, mint szerettük volna. Kiderült számunkra az is ebből, hogy ha nem közösségi színházi formát választunk, akkor a közönséget is meg kell találnunk hozzá, akik már megszoktak egy stílust tőlünk.
– Hogyan látjátok az amatőr / öntevékeny színházi szféra helyzetét?
Sz-T. V.: Működési szempontból nem sokban változott a helyzet, hasonló anyagi keretek között hasonló megoldásokhoz jutnak el a csapatok. De idén talán több volt a működés feltételeinek javításáról való közös gondolkodás.
A MU Színház stabil megmutatkozási lehetőséget és közönségszervezési, PR-támogatást tud nyújtani a kiemelkedő produkcióknak, ezzel némileg ismertebbé vált az amatőr színjátszás.
A színvonallal nagyon elégedettek vagyunk. Szerintünk ez továbbra is nagyobb figyelmet érdemlő szféra.
– Milyen tervekkel vágtok neki a 2017-es évnek?
Sz-T. V.: 2017-ben szeretnénk folytatni minden korábban megkezdett programot. Az idei év újdonsága a színházi-nevelési előadásunk létrehozása. Visszatérünk a három rendező, három bemutató/évad modelljéhez. Kovács Zoltán, aki tavaly asszisztens volt, most társrendezőként lép elő. A készülő előadások próbáit már meg is kezdtük, úgy tervezzük, hogy leghamarabb jövő ősszel lesznek az első bemutatók. Ez azt is jelenti, hogy kicsit visszafogjuk a rohanó tempót, és összehangoljuk a munkánkat a hagyományos színházi évaddal.
Továbbra is kitartunk a közösségi alkotás mellett: olyan előadásokat hozunk létre, melyek az általunk legégetőbbnek ítélt problémákat ragadják meg, és úgy dolgozzuk fel őket, hogy minden társulati tag, és lehetőleg minden néző nézőpontja érvényre jusson. Fontos marad számunkra az is, hogy miért épp mi visszük színpadra az adott témát, darabot – hogy a közönség miért épp a mi értelmezésünkben szeretné megnézni azt. Természetesen vannak olyan előadásaink, melyek szorosabban kapcsolódnak a közösségi színházhoz (a szépkorú és az osztálytermi színház ilyen elsősorban), vannak, amelyek a létrehozók érintettsége révén kapcsolódnak ehhez a műfajhoz (a létrehozók saját szakmájukból inspirálódnak, ilyen a TIKK és a Suha), és vannak, amelyek lazábban, ilyen volt az Engedjki! és az Engedetlenek, melyek a személyes és közösségi játékunk erejét kamatoztatták. A tavalyi év tapasztalata azt mutatja, érdemes ezen a vonalon is továbbhaladni.
