Inárcs az egész világ

Pap Gábor interjúja Kovácsné Lapu Máriával

Versmondókkal, gyerekszínjátszókkal indultatok, aztán diák- majd felnőtt amatőr színjátszás lett belőle. Mindezt egy olyan faluban, ahol nincs is középiskola! Úgy látom, mintha az amatőr színjátszásban kétféle modell létezne. Vannak, akik „megállnak” a gyerekszínjátszásnál, és mindig újrakezdenek, míg mások, ahogy Ti is, folyamatosan építkeznek, és felvállalják az idősebbek foglalkoztatását is.

Ezt nem pontosan tudod, az első csoportunk középiskolásokból állt. És ugyanazért jött létre, amiért azután az összes többi diákcsoport is. A volt tanítványaink, akikkel akkor még „csak” verseket mondtunk, visszajártak, és valami többet is szerettek volna csinálni. Így született meg az első társulat, amely akkor még versműsorokat készített. Később felnőttek a gyerekcsoportok, és nem akarták abbahagyni a színjátszást. És ez a mai napig tart. Már három művészeti iskolából „kinőtt” társulatunk van. Nem tudom, hogy pontosan mi az, ami itt tartja vagy visszahozza őket, de úgy sejtem, hogy az a közösségi együttlét a vonzerő, ami a több éves munka során kialakul. Az évek során, ahogy felnőnek, elfelejtődik a korábbi tanár-diák viszony. Talán nem túlzás azt mondani, hogy valami barátságfélévé alakul át. És persze nemcsak hozzánk, hanem egymáshoz is hűségesek.

 

Milyen háttér kell mindehhez, lehet ez valamiféle minta vagy modell mások számára? Mit jelent a falunak az inárcsi színjátszás? Tudtok próféták lenni otthon, Inárcson?

Arra nem tudok felelni, hogy ez minta vagy modell lehet-e bárki számára. Mi harminckét éve ebben a faluban élünk, és biztos, hogy ez speciális helyzetet jelent. Hogy tudunk-e próféták lenni? Túlzás lenne azt állítani, hogy valamiféle rajongás veszi körül a színjátszókat, de azért azt sem mondhatjuk, hogy ne vennének rólunk tudomást. A felnőtt előadásaink az utóbbi három évben elég szép számú közönség előtt zajlottak, és a gyermekszínjátszók bemutatóira is sokan eljönnek.

 

Versspecialistának számítasz, legutóbb a „nagyok” csapata, a KB 35 egy általad rendezett különleges és szabálytalan Petőfi-műsorért fődíjat kapott a Kaleidoszkóp Versfesztiválon.

Ismét pontosítanom kell: ez a munka csak részben az én rendezésem. Az ötlet, hogy játsszunk Petőfit egészen másként, Zolié, a fiamé volt. A verseket hárman – Zoli, volt tanítványom és színjátszóm, Szivák-Tóth Viktor és én – válogattuk össze, minden próba előtt megbeszéltük, hogy nagyjából mit szeretnénk csinálni, aztán még hozzátették a magukét a többiek is. És az sem volt kevés! Szóval ez a darab a létrejöttét tekintve is teljesen „szabálytalan” volt, bár erre a típusú együtt dolgozásra már korábban is sokszor volt példa ennél a csoportnál. A legfontosabbnak azt tartom, hogy úgy rakjuk össze a verseket, hogy azok együtt mást és többet jelentsenek, mint külön-külön. Ezért a legtöbb esetben a közölni akart mondandóhoz keresek verseket.

 

Gyermekeid, Zoli és Anna is követnek a pályán. Hogy érzed, inkább a követőid vagy teljesen más úton járnak?

Igen, úgy tűnik. Hosszú éveken keresztül a férjemmel, Kovács Gézával dolgoztunk együtt, ez persze ma is előfordul, de az elmúlt két-három évben többet velük. Ez valahol teljesen természetes, hiszen kicsi koruktól cipeltük őket magunkkal a próbákra, előadásokra. Anna inkább még csak kóstolgatja a szakmát, Zoli már jobban benne van. Ha teljesen nem is, de természetes, hogy más úton járnak. Többféle hatás érte őket, mint annak idején minket, tudatosabban is készülnek erre a tevékenységre. Nagyon szurkolok nekik, és persze Viktornak és minden tanítványomnak is, aki erre adja a fejét, hogy megtalálják a helyüket, és legalább annyi jó pillanatuk legyen, mint nekünk volt.

 

Sokat láttalak dolgozni, mégis csak nagyritkán idegesnek, kiabálni viszont soha. Hogy éred el, hogy mégis minden összeáll?

Örülök, hogy Te csak ritkán láttál idegesnek, de a valóság azért nem ilyen szép. Én is be tudok durranni, és olykor kiabálni is szoktam, bár igyekszem elkerülni. Aztán az se igaz, hogy minden összeáll. Sajnos volt jó néhány dolog, ami nem sikerült, de a bukásokból is mindig lehet tanulni, néha talán még többet is, mint a sikerekből.

 

Milyen terveitek vannak? Lehet még tovább terjedni térben és időben?

Erre a legnehezebb válaszolnom. Pillanatnyilag több mint száz színjátszó van, él és dolgozik Inárcson. Ez már most akkora létszám, hogy alig bírunk vele. Nem tudom meddig marad együtt a KB 35, hiszen ők lassan már az egyetemista korosztályból is kinőnek, de remélem, még van pár közös évünk. Egyelőre a maximális programunk az, hogy működtetnünk kell kilenc csoportot, ki kell találni a foglalkozásokat, hogy jól érezzék magukat a gyerekek, és hát persze a darabokat is.

 

Az interjú elkészülte után, 2009. január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából Kovácsné Lapu Mária a nem hivatásos művészetek terén kimagasló értékű tevékenységet végző pedagógusoknak járó Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjat vehette át Hiller István oktatási és kulturális minisztertől, amihez ezúton is gratulálunk!

(diakszinhaz.hu)

Zamárdi fölött az ég (2008)

Kovácsné Lapu Mária

Tökéletes jósnak bizonyult, de a tábornyitó programját hatalmas felhőszakadás akadályozta meg. A táborlakók az ebédlőben a tavalyi híradókkal vigasztalódtak, a nyitó programot – az előző év előadásairól készült paródiát – pedig később tekinthették meg. A második naptól elkezdődött a 16 éve szokásosan kialakult rend: napi 5-6-7 órai próbával készülni a záró előadásokra. Közben az egyre javuló időben a munka és a Balaton-parti élmények mellett változatos esti programok tették teljessé a fiatalok életét. Az „inárcsi vének és koravének”, vagyis a 18-28 évesek előbb reneszánsz hangulatot teremtettek Shakespeare és Boccaccio műveiből készült előadásukkal, majd másnap föltették a kérdést, hogy „Mi van?” (tudniillik ma Magyarországon), és válaszoltak is, de úgy, hogy a nézők hasukat fogták a nevetéstől.

A Ki mit tud? ezúttal közel két óráig tartott. A hagyományoknak megfelelően erős volt a versmondó mezőny. Az orgonasípként egymás mellett sorakozó Tóth Miklós, Nagy Dóri, Kohári Laci, Herman Flóra produkciói mellett Boda Anna kifejező versmondása tűnt fel. Évek óta tudjuk, hogy Haragonics Zalán verseket ír. Ezúttal mások (köztük József Attila) verseinek megzenésítésével lepett meg bennünket. A bagiak közül Fodor Katus saját számot énekelt, a Szonda-lányok pedig ismét meggyőztek bennünket kivételes zenei tehetségükről. Ezen az estén hangzott el először a tábor legnépszerűbb dala, melynek szerzői és előadói Zsuffa Aba, Haragonics Zalán és Tarjányi Máté voltak. A szöveg legemlékezetesebb sorai: „Mert a művirág nem kell, / Akkor inkább képzeld el / Nekünk már semmi nem elég / Eljátszhatnánk még : gondolattal, színdarabbal, mozdulattal, hangulattal.”

Közben persze természetesen „fogyatkoztak” a táborlakók, mivel angyalarcú „gyilkosok” fosztották meg őket „életüktől”, vagyis a csuklójukra kötött spárgadarabtól. Mindez nem akadályozta meg Váczi Virágot, hogy minden estére elkészítse az aktuális nap hangulatát tökéletesen tükröző tábori híradót. Ennek emlékezetes darabja volt az az epizód, ahol Suhajda Bea tökéletesen alakította a buta médiasztárt Majsai Laci aktív közreműködése mellett. És egy „lesz eső, nem lesz eső” nap végén föllobbant a tábortűz, ahol gitárosaink – Váczi Virág, Angyalföldi Zsuzsa, Pap Gábor, Fodor Éva, Fodor Katus, Zsuffa Aba, Tarjányi Máté, sőt! Szivák-Tóth Viktor – vezetésével elhangzottak ugyan régi dalok is, de az újak megszólalásakor már éreztük, ez a tábor zeneileg fölülmúlja az előzőeket. (S aki ismeri eddigi történetét, annak számára ez nem kevés.)

 

Vasárnap tényleg nem esett. Az Ihász Laci által készített főpróbafelvételek megnézése után már mindenki az előadások lázában égett. A művelődési ház terme a sok lelkes szülő, hozzátartozó, barát érdeklődésének köszönhetően ezúttal is szűknek bizonyult – hál Istennek!

Itt és a tábor területén összesen nyolc bemutatót láthattunk. A nyitó és záró előadás a két „nagy öreg”, (bocsánat) Fodor Misi és Kis Tibi nevéhez fűződik. Misi bácsi kicsinyei szép képekkel, élénk és őszinte játékkal, valamint az általa írt, Angyalföldi Zsuzsa gitárkíséretével előadott dalokkal szereztek emlékezetes perceket mindnyájunknak. Kis Tibi ezúttal szakított saját hagyományaival, nem sumer, nem indiai, nem görög, nem is shakespeare-i tragikus történettel, hanem felszabadultan vidám játékkal szórakoztatta a közönséget. Kiderült, hogy régi segítőjével, Majsai Lacival és új munkatársával, Gál Zsófival ebben a műfajban is tökéletesen otthon érzik magukat.
A derékhad képviselői jó színvonalú, szereplőik adottságait remekül kihasználó produkciókat hoztak létre. Kulik Szilvi előadásában az egységes színpadi játék, a szép szövegmondás és Váczi Virág Pilinszky János szövegéhez kiválóan alkalmazkodó zenéje biztosította az előadás színvonalát. Kovács Éva valóban megtalálta a „Csodaszert” azonos című darabjában Slight Thomas személyében. A feszes, pontos játékot az ő alakítása még tovább emelte. Talán a legnehezebb feladatot Buzogány Márta vállalta. Nagyon fiatal szereplőkkel nyúlt vissza a görög tragédiákhoz. Ezt a nehéz terhet nem viselte mindenki egyformán, de néhány szereplő, különösen a Kreont alakító Kis Botond felnőtt a feladathoz.

Az ifjú rendezők, Kovács Zoltán és Szivák-Tóth Viktor izgalmas, új utat jártak be segítőikkel, Bálint Anettel és Kovács Annával, valamint Bálint Petrával és Fodor Évával. Mindkét előadás jelentős mértékben támaszkodott a szereplők saját improvizációira. Zoltánék darabjában inkább a nagyszerű közösségi játék és a színpadi képek domináltak, míg Viktorék előadását remek egyéni alakítások és az általuk is szerzett dalok vitték előre.
A nyolcadik előadás rendezője a „nagy visszatérő” Pap Gábor volt. Már a játéktér is jelentősen eltért a megszokottól. Aztán elszabadultak „Angyalföld fölött az égen”az esőkabátos angyalkák, sőt arkangyalok (Boda Tibor és Malik Gábor személyében), elszabadultak az éterben a csodálatos dallamok, az érzelmek; és a végén itt voltunk valamennyien Magyarországon a Nem tudhatom bűvöletében. A próbafolyamatban jó volt látni, ahogy egymáshoz értek a már-már profi vörösmartys diákok és a kevésbé képzett színjátszók, s együtt teremtették meg a katartikus pillanatokat.

Az esti bankett az ifjúság éhét, szomját csillapította, de a játékkedvét nem. Hátra volt még az Esti próba öt, ahol a veteránok, Majorfalvi Bálint és Boda Tibor bemutatták, hogy hogyan harcol egymással a rendező és a színész. Ezúttal még egy meglepetés várta a táborozókat: Szemesről átrándult Nagy Tomi és csapata, hogy egy remek Csehov-paródiával szórakoztassák a régi barátokat. Aztán a Balaton-parton újra felcsendültek a szeretett dalok.
Ez volt a legjobb tábor – mondták sokan hazafelé menet a szokásosan zsúfolt vonaton. Talán igazuk volt, de az az érzésem, hogy ezt a mondatot már többször hallottam, s azt kívánom, hogy hadd halljam minél többször még a következő években is.
(pmkult.hu)

20 éves találkozó

20 éves az inárcsi színjátszás

2008. november 28-29.

Tolnay Lajos Általános Iskola
Inárcs, Tolnay L. u. 1.
A belépés díjtalan
Támogatói jegy váltható!

nov 28. Péntek 16:00-21:00 (utána: beszélgetés)

  • Kisfiúk és nagyfiúk
  • János vitéz
  • Mizantro-pop
  • Kádár Kata
  • Ki vagyok én? (Petőfi)
  • Angyalföld felett az ég
  • Fogadó a nagykátyúhoz

nov. 29. Szombat 14:00-21:00 (utána: féktelen mulatozás)

  • Girbe-gurba város
  • Édesapám
  • Az ember gyereke
  • Váratlan macskának váratlan a szőre
  • Müller táncosai
  • +sok-sok meglepetés

Ki vagyok én? a Sirályban

 

Nagy örömünkre szolgál, hogy meghívtak bennünket a Színváltások Egyetemi Színpadok Szemléjére, ahol bemutathatjuk a Petőfi-versekből szerkesztett előadásunkat. A fesztiválról itt tájékozódhattok. A belépő 1000 ft, de minél több előadást néztek meg a fesztiválon, annál kevesebbet kell fizetni (két előadás megtekintése esetén visszakaptok 500 ft-ot, három esetén az egész 1000 ft-ot).

 

Új fénytechnika, új szolgáltatás

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium pályázatán elnyert összeget (914e Ft) a fénytechnikai rendszerünk bővítésére fordítottuk, egyúttal új szolgáltatásként ezen eszközök bérbeadását is vállaljuk.

Színpadvilágítási eszközök bérbeadása:

  • vmb te-06-os állvány 2db (5.32m, 100kg terhelhetőség)
  • alumínium hídrendszer (TÜV vizsgás):
  • Összesen 10 méter híd
  • TQ3-29-1000 (egyenes elem, 1.0m)
  • TQ3-29-3000 (egyenes elem, 3.0m)
  • Profillámpa: SX lightning PL750 (4db)
  • Írisz: SX lightning PL750 iris (4db)
  • Parlámpa: Bright Force PAR64 (6db)
  • PC: Neo-neon Spotlight 750 (8db)

Érd.: Balogh Ferenc, Tel.: 06-70/366-9304 (email)

reflektorokreflektorok

Ezenfelül – az inárcsi Polgármesteri Hivatal támogatásával – 13db pólót is beszereztünk a gyerekszínjátszók számára; április 17-én Tökölön, a
Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó Pest megyei bemutatóján
már ezekben léphetnek fel. (A pólókat a Kári-Ker’97 Kft látta el egyedi mintákkal.)

pólókpólók

(fotók: Illés Csaba)