|
|
A Duna a Fekete-erdőben ered. Ez benne van minden földrajzi szakkönyvben. De ha valaki elmegy a Fekete-erdőbe, akkor bizonyára azt látja, hogy számtalan forrás, csermely, ér, patakocska az, ahonnan a hatalmas folyó elindul, és kis is mondaná meg hajszálpontosan, hogy melyik közülük az igazi. Az inárcsi színjátszás mára már széles folyója hasonló ehhez. Persze a homokon nem a föld feletti és föld alatti vizek indítottak el valamit, hanem a köznapi munkájukon túl is gondolkodó emberek. Most a teljesség igénye nélkül, és bárkinek, aki kimarad a sorból (azért, mert nem tiszteltük eléggé) jogos sértődését elfogadva, leírom: Lőrinczki Zsóka, aki a negyedikeseivel megalkotta Arany A fülemile című versének színpadi változatát; Sebján Mártika kis színjátszói, Matuska Rózsika, aki Gudman Katival és osztálya fegyelmezett fiúival megrendezte a Kőműves Kelement. De az eredet dolgában még mindig nem teljes a kép. Idetartozik az is, hogy Papp Margitka tanítványai "őrsi foglalkozásokon" (úgy látszik, nemcsak jelentettek, tisztelegtek, csatakiáltottak) szinte teljesen önállóan színdarabokat voltak képesek létrehozni a Ki mit tud?-ra (Nem mese, tanúk rá: Molnár Ibolya őrsvezető, Somogyi Erzsi, Gudman Zsuzsa, Farkas Éva, Kecskés Erzsi, Nagy Ági és a többiek); vagy az is, hogy "Éneklő rajok" címszó alatt közösségi produkciók születtek, bizonyítva, hogy a kultúrára, az együtt játszásra igény volt, van és lesz különféle keretek között.
Megvolt tehát a kihívás, a kihívás arra, hogy valami megszülessen: gyerekek, fiatalok együttes játéka. Könnyen adódott az első ötlet: ünnep, amit eddig szél, eső vagy egyszerűen a kettes sorban állás kényelmetlensége zavart: egy igazi március 15.! Megszületett és egy ideig az ebben szereplő "nagyok"(középiskolások) voltak a színjátszásnak még csak nyomokban nevezhető játékok szereplői. De azért eljutottak Csurgóra, Sopronba, országos rendezvényekre. Azonban ők is, mi is éreztük: a színjátszás nem egészen ilyen, az valami más. Hogy mi is valójában, az valamikor a ’80-as évek második felében derült ki, Kaposi László, a Drámapedagógiai Társaság jelenlegi elnöke - akkor még gyermekszínjátszó-rendező - továbbképzést tartott Gödöllőn. Megnéztük a foglalkozást. Ahogy a gyerekek egy népmese egy mondatát ("Asszony, pakolj!") számtalan változatban és szituációban mondták el, ahogy egy verssort variáltak játékosan. Hazajöttünk, gondolkodtunk, és megszületett két "klasszikus" gyerekszínjáték: A költői verseny és a Micimackó.
A gyerekszínjátszó országos fellépésére azonban még 1992-ig kellett várni. Ekkor rendezték meg először a Weöres Sándorról elnevezett fesztivál döntőjét Lakitelken, a rendszerváltás jelképének számító településen. Felix Salten: Bambi című darabjából készült színjátékunk nehéz selejtezők - Cegléd, Kamaraerdő, Budapest: Markó utca - után eljutott ide, és országos ezüstminősítést szerzett. Különösen emlékezetes, hogy Lezsák Sándor fővédnök az előadásról távozó csapatunkban felismerte ifjabb Borsos Ernőt, az "öreg herceget", és kocsijából kiszállva gratulált neki. Ebben az évben kovácsolódott össze - bagiakból, budakesziekből, fótiakból, inárcsiakból - az a Pest megyei csapat, amely következő évek gyermekszínjátszását meghatározta, és azóta sem hajlandó eltűnni a színjátszás "térképéről".
A nagy "öregeket" feltörekvő "ifjak" követték. Volt év, amikor szinte minden alsós osztály színjátszott az év végén. Közülük Zsíros Éva, Rónaszéki Margitka és Kiss Ili produkciói a következő generációk nevelőiskoláivá váltak, sőt egy alkalommal, mikor a Markó utcában rendezték a megyei döntőt, a felvezető szövegben elhangzott: szeretettel köszöntöm Inárcs apraja-nagyját! Három darab szerepelt akkor: Karinthy A világ legbutább cirkusza, Fekete István Keléje és Arany János Bajusza, amit Kovácsné Zsíros Éva rendezett. Az előbbi kettő országos döntős lett; a mindkettőben szereplő Balogh Ferenc a Keléért alakítás-díjat kapott.
A folytatás talán nehezebb, mint a kezdés. Jöttek az országos fesztiválok: kétszer Paks, aztán Ajka, majd háromszor Tatabánya. Most már a részvétel nem elég, győzni is kell! Az is eljött. Az 1999-es év már a városi, megyei döntőn is sokat ígért. A legkisebbek (a "Gáborok" - Ordasi, Talapka) csapata Az emberke tragédiáját játszotta szép sikerrel. Az esti Szentivánéji álom előadáson Kun Zoli "haldokló" Tischbeként nyíltszíni tapsot arat (felgerjedt alsós lányok üldözték hangos ünnepléssel a kollégiumig, ahova futva akart elérni társaival, hogy még vacsorát kapjon - de az ebédlő már zárva volt). Vigaszul este 11 után eljátszhatták még az Élhettünk volna gyönyörűen című darabot. Ennek az előadásnak sokat próbált szereplői vehették át aztán a fődíjat Tatabányán. Ez az inárcsi gyermekszínjátszás eddigi legnagyobb sikere (a rendező, Kovácsné Lapu Mária különdíjat kapott.)
Ekkor az inárcsi színjátszás látszólagos válaszút elé került. Vagy folytatják az eddig sikeresek a munkát középiskolás korukban is - és ez lesz a diákszínjátszás -, vagy keresünk további tehetségeket a felnövő kicsik között, és folytatódik a gyerekszínjátszás. A vagy-ot és váltotta fel. Az Élhettünk volna gyönyörűen nemzedéke folytatta, és ebből lettek az utóbbi idő diákszínjátszó sikerei Sárbogárdon, Veszprémben, Ajkán, Dombóváron, s jött létre a KB35 csoport. Ez immár felnőttek számára rendezettt fesztiválokon is bejelentkezett, és nem mellékesen létrehozta az ugyancsok KB35 elnevezésű kulturális egyesületet, amely a színjátszásnál is kicsit többről szeretne szólni. De jöttek új gyerekszínjátszók is, akik továbbra is Vácon, majd a Marczibányi téren és Debrecenben mutatták, mutatják meg oroszlánkörmeiket.
Az elmúlt húsz év legsikeresebb előadásai (a teljesség igénye nélkül): az "öregeknél" a Herczeg a New Yorkban, majd Örkény: Pisti, Sarkadi: Kőmíves Kelemen, Esterházy: Édesapám; a "kicsiknél" Gyurkó: Don Quijote, a Kisfiúk és nagyfiúk. Várhidi: Kis magyar abszurd és a János vitéz. A KB35 csoport tagjai (Bálint Anett, Bálint Petra, Balogh Ferenc, Fodor Éva, Gál Zsófia, Kiss Nóra, Kovács Anna, Kovács Zoltán, Malik Gábor, Ordasi Gábor, Talapka Gábor, Szivák-Tóth Viktor) színjátszó tevékenységük mellett időközben a nyári táborok hangulatfelelőseivé is váltak: Balogh Ferenc, Gál Zsófi, Kovács Anna, Kovács Zoltán és Szivák-Tóth Viktor pedig fesztiválokon díjat nyert gyermek- és diákszínjátszó rendezők lettek. Itt tartunk most. Ősszel következik - a sikeres 10. és 15. után - az inárcsi színjátszás 20. évfordulójára szervezendő találkozó.
Kovács Géza
