Időpont
Date(s) - 2018. 10. 31.
20:00 - 22:00
Helyszín
Mu Színház
Kategóriák
„Aktorok és Publikum, csakis együtt Spektákulum”. Egy előadás arról, hogy milyen mélységei és igazságai vannak a shakespeare-i gondolatnak, miszerint „színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. ” Avagy lehet-e érvényesen beszélni olyan elvont fogalmakról, mint egyéni, alkotói és kollektív szabadság… Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseken tépelődik – miközben persze, egyik kalandból a másikba keveredik – egy fiatal, ambiciózus vándorszínész, bizonyos Borostyán Sándor, aki később Petőfi néven aztán pályát váltott… Szerintünk meg nem…
Egyfelől szerettünk volna egy előadást készíteni, arról a tevékenységről, ami immár több mint egy évtizede összetartja a társulatot, és ami még jóval korábban, gyerekkorban megfertőzött bennünket, és máig foglalkoztat. A színházcsinálás számunkra szenvedély, melyet sem kimeríteni, sem meghaladni nem tudunk, amióta réges-rég megismerkedtünk vele. Másfelől pedig, eme kutatáson keresztül szeretnénk megfogalmazni olyan alapvető kérdéseket, mint hogy hol a helyünk a világban, és egyáltalán mik a törvényszerűségei a körülöttünk lévő környezeti tényezőknek? Kell-e minden esetben alkalmazkodnod, és ha nem, akkor mik a lehetőségeid a szabad mozgásra? Honnan kezdődik, és hol ér véget a szerepjátszás? Vajon csak színpadon létezik? Egyáltalán mi a mozgatórugója, és mi végre történik? Amennyiben elfogadjuk a fogalom tágabb értelmezését, úgy további érdekes kérdések merülnek fel. Például, hogy létezik-e egyáltalán olyan helyzet az életében, amikor nem játszol szerepet? Tegyük fel, hogy mindig szerepjátékra vagy kényszerítve, talán még akkor is, ha egyedül vagy. Ilyen kényszerítő tényezők szorításában hogyan határoznád meg a személyes szabadságod? Az volna talán a szabadság, ha minden befolyásoló környezeti tényezőtől függetleníted magad, lerázva minden külső-belső elvárást? El lehet érni egyáltalán bármilyen személyes, alkotói, kollektív szabadságot? És ha igen, milyen áron?
Történetünk 1843-ban játszódik, Kecskeméten. Petőfi azon életszakaszában kalandozunk, amikor a költészet már meghatározóan jelen volt életében, de a színészambíciók még javában izzottak. Főhősünk, az öndefiníció kínzó kérdéseire ekkoriban korántsem köldöknézős, filozofikus tépelődésekkel keresi a választ, hanem saját maga, és környezete folytonos provokálásával, helyzetbe hozásával. Eredeti értelemben vett szituacionista szellemiségben tart tükröt, minden vele kapcsolatba kerülő személynek, legyen az kolléga, szállásadó, vagy magas rangú, köztiszteletben álló személy. Petőfi törekvése, egy váratlan fordulattal dimenziókon átívelő kalanddá szélesedik, amikor is a lázas kutatást folytatja az őt játszó színész, 2023-ban, Budapesten… És hogy előttük, utánuk, lesz-e még valaki, annak mindenki járjon utána…
