Interjú dr. Magyar Elemérrel, a SUHA alapjául szolgáló Fekete-fehér című dokumentum-dráma írójával

Az interjút készítette: dr. Malik Gábor

  • Hogyan, milyen formában kerültél kapcsolatba az üggyel, miként lettél személyesen is érintett?
  • Jogi pályámat, városi ügyészként kezdtem Egerben, aztán fiatalkorúak ügyésze, majd nyomozásfelügyeleti csoportvezető ügyésznek neveztek ki a Heves megyei Főügyészségen. Az MSZMP-nek nem voltam tagja. 1987-ben az ügyészségtől önkényesen kiléptem, termelőszövetkezeti jogtanácsos lettem, majd kapcsolatot létesítettem az akkori liberális ellenzékiekkel, elsősorban Kőszeg Ferenccel. Már ügyészként is nagyon érdekeltek a büntető eljárás szegényeket sújtó fonákságai, a cigányság helyzete, az akkor még szamizdat Beszélő újságban is leginkább ezekkel foglalkoztam.
  • 1992-ben, amikor már megszűnt az ügyvédi pálya kiváltsága, egyéni ügyvéd lettem. A rendszerváltozás környékén megerősödő szkínhed mozgalom ellen az első pillanattól határozottan felléptem jogászként és újságíróként is. Az évek során egyre több ügyben kerültem kapcsolatba olyan romákkal, akik büntetőügyek gyanúsítottjai vagy sértettjei voltak. Ügyeiket gyakran ingyen képviseltem. Sokan a cigányok ügyvédjének neveztek, de hívtak gúnyosan Putricsellinek is.
  • A felmentését követően így keresett meg Pusoma Dénes is, akinek elvállaltam az állammal szembeni kártalanítási ügyét. Évekig pereskedtem, Dénes tragikus halála után örökösei nevében, de a pert minden fórumon elbuktam. Később viszont az én beadványaim hatására állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a Büntetőeljárási törvény kártalanítási rendelkezései részben alkotmánysértőek. Ezért azokat hatályon kívül helyezte.
  • Esetleg találkoztál-e hasonló esettel, akár személyesen is a praxisod során?
  • A praxisom során jó néhány ilyen esettel találkoztam, volt, amikor már az első fokú bírósági eljárásban sikerült bebizonyítani az ügyészi vád elfogult, alaptalan voltát, de előfordult, hogy első fokon elítélték védenceimet és másodfokon mentették fel őket bűncselekmény hiányában.
  • Mindig cigányok voltak az ártatlanul megvádoltak. A cigányok elleni sorozatgyilkosság ügyében majd egy évig voltak előzetes letartóztatásban azok a tarnabodi roma fiatalok például, akiket azzal gyanúsítottak, hogy ők követték el a cigányok elleni lőfegyveres támadásokat. Tudtam, hogy ártatlanok, de ezt bizonyára sokkal nehezebb lett volna bebizonyítanom, ha szerencsére közben nem kapják el az igazi tetteseket Debrecenben.
  • Hogyan született a dráma ötlete, miként készült el a szöveg (gondolok itt arra, hogy a jegyzőkönyvekből is kerültek be szövegek)?
  • Számomra az írás mindig is második kiegészítő foglalkozást jelentett, már diákkoromban is országos irodalmi pályázatot nyertem. Írtam a Pusoma drámát megelőzően egy könyvet is, Kezdő bűnözők kézikönyve címmel, több ezer példányban fogyott el.
  • A Pusoma ügyben a legnagyobb lökést a dráma megírására az adta, hogy a történetében rengeteg általánosítható jogi anomáliát fedeztem fel. Például, hogy az ilyen ügyekben a vádlott cigány volta sokszor perdöntő bizonyíték. (A származás, mint bizonyíték!) Általánosítható az is, hogy mennyire nem értik egymás nyelvét az igazságszolgáltatás hivatalos szereplői és a cigányok.
  • A kártalanítási perre felkészülésem során módom nyílt a teljes nyomozati és tárgyalási peranyag átvizsgálására, lemásolására. Ekkor figyeltem fel Pusoma Dénes vallomásainak „költői” szépségére. A drámába sok-sok idézet került bele szinte szó szerint abból, amiket Dénes a kihallgatásai során mondott. A végén már annyira bele tudtam bújni Pusoma lelkébe, hogy például a darab végén az ügyvédhez telefonon intézett monológját teljes egészébe én találtam ki, de szerintem akár Pusoma is ugyanígy elmondhatta volna.
  • Miként kerültél kapcsolatba a KB35 Társulattal, hogyan érintett, hogy színpadon is feldolgozzák ezt a történetet?
  • A társulat keresett meg azzal, hogy hozzájárulok-e a darab előadásához, amit én természetesen örömmel megtettem. Örömmel, hiszen tudtam, így a Ragályi film után további embercsoportokhoz is el fog jutni az a sok megszívlelendő tanulság, ami ebben a tragikus történetben található.
  • Mik voltak a benyomásaid az előadásról (milyen volt maga a színház, a játék), milyen élményekkel gazdagodtál? Az írott anyaghoz képest milyenek voltak a változtatások?
  • A darab előadása nagyon tetszett, fiatalos volt, modern, izgalmas, pergő ritmusú. A puritán díszletek és a profi világítási technika is együttesen jól szolgálták a drámai hatás elérését.
  • A drámához a társulat a plusz szövegekkel is inkább hozzátett, mint elvett. Tetszett az anya helyett a feleség-élettárs szerepeltetése is. A szereplők igen jók voltak, a darabot értették és értően tolmácsolták, én egy pillanatra sem éreztem, hogy nem profikkal állunk szemben.
  • Nekem talán a rendőrök voltak kicsit szürkék, egyformák. Az ügyvédnővel pedig az volt a bajom, hogy míg nálam éppen az alig szereplése fejezte ki, milyen ártó volt Pusoma sorsának irányításában, (és ez fejezte ki jobban a valóságot is, hiszen Pusoma vele a nyomozás során nem is találkozott), addig a darabban kicsit túlkarikírozott figura lett. Az pedig, hogy szóvá teszi a letartóztatásban lévő Pusomának, hogy miért késett, nem is értelmezhető. Ugyanakkor kétségtelen, hogy vele mégis kerekebb lett az egész. Szóval lehet, hogy mégis így jó, ahogy van.
  • A drámában is fontos mondanivalót hordozó Pusoma ábrándozások, fantáziálások a színdarab előadásában még hangsúlyosabban jelentek meg, ami szintén a darab előnyére vált, a darab nyújtotta művészi élményt erőteljesen fokozta.
  • Kerültél- e már máskor is kapcsolatba a színházzal, ha igen, milyen módon, akár íróként, akár nézőként?
  • Világéletemben színházkedvelő voltam. Alkotóként pedig írtam egy abszurd komédiát: Egy talicska pogácsa címmel, amit először Egerben adtak elő Keresd a nagypapát! címmel. A darab a Szombathelyi színház drámapályázatán döntőbe került, ezt követőn Zircen mutatták be. Erről tévé felvétel is készült.
  • Még egy színdarabom játszották Egerben a Földszint2 lakásszínházban, a Zárt láncolat c. komédiát, Szegvári Menyhért Jászai-díjas rendezte, a szereplők Bregyán Péter Jászai-díjas és Megyeri Zoltán voltak.
  • Van még egy drámám, a Cigány terroristák. Erre megfilmesítési szerződést kötöttem Hajdú Eszter filmrendező producer férjének cégével. Ez a legújabb alkotásom, amiben összegzem mindazt, amit a cigány-magyar együttélésről gondolok.

fotók: Illés Árpád

Címke , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.