(megjelent az Inárcsi Hírmondó 2015. szeptemberi számában)
A szerény pályázati forrásokat önkéntes munkával, elköteleződéssel, hivatástudattal és lelkesedéssel pótolva 2015-ben is megszervezte a KB35 egy hetes nyári színjátszó táborát.
A visszajelzésekből:
Sorsjáték (r.: Kovács Éva)
Nos, az egyik kedvenc élményem az volt, amikor a Ki-mit-tud-ban szerepelhettem. Már önmagában megtiszteltetés, hogy nem csak adhattam a tapsot, hanem kaphattam is. A próbák nagyon tetszettek, főleg mert a Balaton-parton tehettük, amit szeretünk. Öröm volt ott lenni, és hatalmas élmény. (Pál Martin Tivadar, 9)
Rulez!! (r.: Malik Gábor, társr.: Kovács Zoltán)
Miről szólt ez a 168 óra? Színjátszásról, komoly munkáról, ugyanakkor önfeledt szórakozásról, régi és új barátokról. Nekem ez nem csak egy tábor a sok közül, hanem a Tábor, van valami megfoghatatlan szabadságérzete az embernek, miközben ugyanúgy időpontokhoz és szabályokhoz van kötve, mint bárhol máshol. Én Malik Gábor csoportjában voltam, darabunk a különféle szabályokról, megszegésükről, vagy betartásukról szólt. Az idei tábor más volt, mit a többi, a csoportok nagy része vegyes volt, a mi csoportunkban 12 éves első alkalmas színjátszó, középiskolás, de még felnőtt színjátszó is volt. Talán ez a széles spektrum tette lehetővé, hogy az elkészült darabok olyan színesek lettek, amilyenek. Utoljára 5 éve írtam erről a táborról beszámolót, akkor tizenkét éves voltam, most tizenhét vagyok. Úgy érzem, hogy ezen 5 év alatt kaptam valami pluszt, amit máshol, nem kaphattam volna meg, rengeteget segített, hogy azzá legyek, aki most vagyok, új embereket, barátokat ismerhettem meg, egy új közösség tagja lehetek, méghozzá nem is akármilyen közösségé. Ahogy öt éve is írtam: Zamárdi volt, Zamárdi van, Zamárdi lesz! (Dániel, a Zsiros, 17)
A sötétség országa (r.: Fodor Éva, assz.: Ordasi Gábor)
A csoporttal az első két nap ismerkedtünk, barátkoztunk és játszottunk. Aztán a harmadik nap már elkezdtünk foglalkozni a darabbal is, ami nagyon jó volt. Zamárdiban eszméletlenül jól éreztem magam és rengeteg új barátot szereztem. Az összes esti program rendkívül jó volt. Mégis, ami a legjobban tetszett az a fáklyás felvonulás volt. Viszont nagyon jó lett volna, ha kapunk valami táborral kapcsolatos emléket. (Tóth Bernadett, 12)
Az ugrás (r.: Maczák Ibolya, assz.: Herman Flóra)
Én másodjára vettem részt a Zamárdiba szervezett színjátszó táborban. Azonban mégis olyan volt számomra, amikor megérkeztem, mintha száz éve idejárnék. A mi csoportvezetőnk Maczák Ibolya volt, aki úgy döntött, hogy idén a Dzsungel könyve című darabot adjuk elő. Ez mindannyiunk számára nagyon jó hír volt, mert Ibolya, személyiségeinknek megfelelően választotta a szereplőket ki. Ibolya mellett Herman Flóra is sokat dolgozott velünk, aki a mozgásunkért felelt. Persze a próbák mellett szabad időnk is volt, amit szívesen használtunk balatoni fürdőzésre, beszélgetésekre, sőt még néha szövegtanulásra is. Nekem leginkább az idén először megrendezett vízi sorverseny tetszett, amit, ha valaki kihagyott nagyon bánhatta. (Ruttkai Dóra, 16)
Madarak? (r.: Pap Gábor, Várszegi Martin)
Immáron tizenkettedik táboromat töltöttem el ebben az évben, ismételten most se csalódtam ebben a táborban. Kicsiként indultam, most nagy vagyok, de soha nem fogom elfelejteni azokat az élményeket, azokat az érzéseket, képeket, embereket, amit nekem az életem során abban az egy hétben évente egyszer ez a tábor adott meg. (Skodák Andor, 23)
Mandala (csv.: Szivák-Tóth Viktor)
A 2015-ös táborban Szivák-Tóth Viktornál voltam mint játszó. A Mandala címmel ellátott előadásunk talán a legsokoldalúbb és élettel telibb performansz volt „szinjátszós” tapasztalásom során. Mozgás tréningek, mindennapos jóga gyakorlatok (eszméletlen), és a kreativitás felhőtlen szabadságát kaptuk meg. A korosztályok keveredése, sokszínűsége. Az együtt eltöltött idő, a tanulás, a pihenés, móka, érzelmek kimutatása és nyitni az új felé. Minden együtt. Ez Zamárdi. (Urszinyi Ádám, 21)
Ha minden kötél szakad (r.: Kis Tibor, Majsai László)
Minden táborban ugyanazok a programok, de mégis évről évre más. A tábortűz dobogtatja meg leginkább a szívem, de a többi elfoglaltságon is mindig jól érezzük magunkat. Jó hangulatban készül el a darab, együtt dolgozunk a rendezőinkkel. A próbák foglalnak le leginkább, de így is marad energia estére, hogy szórakoztassuk egymást. Befogadó: mindenki az lehet aki, és csinálhatja egy hétig, amit a legjobban szeret. Tényleg csak játszunk! (Kalocsa Lina, 16)
