Zamárdi 2011 szubjektív

Idén immár 19-edszer, stbstb.
Ugyan nekem még „csak” ötödször, azért „csak”, mert ha nagyon akartam volna, ott lehettem volna már az elsőben is. Kicsit későn eszméltem, úgy tűnik.

Ez a tábor nagyjából a várakozásaimnak megfelelően alakult, túl nagy meglepetések nem történtek, de összességében pont azt adta, amiért mentem: egy hét élményekkel teli kikapcsolódást. Idén kivételesen nem Inárcsról, hanem Siófokról mentem át Zamárdiba augusztus 1-jén, hétfő reggel. Nem bántam, hogy elég 9-kor kelni, de azért hiányzott a kollektív vonatozás hangulata. Ilyenkor még mindenki friss és fiatal, és nagyon lelkesen várja Zamárdit. Az oly régóta tervezett ruhástólbalatonbaugrást idén sem valósítottam meg, annak csak akkor van értelme, hogyha éppen akkor érkezünk meg a Balatonhoz, én meg már három napja ott voltam. Malik és Boda viszont csobbant, kaptak is tőlem egy leakalappalt, mert nem volt kifejezetten strandidő…

Röplabdázásra viszont alkalmas volt, Tibi, Malik, Katus, Szöcske, Jerry társaságában, később még többen csatlakoztak. Jó sokat játszottunk, adott is pár kék foltot a kezemre a labda, innentől inkább visszafogtam magam, nehogy Marcinak és siófoki kollégáinak én is munkát adjak orvosilag (mint Barnabás).

Viktor már az első napi összejövetelt zenélősre szerette volna, de nem így alakult, maradtunk a hagyományos ismerkedős-közösségépítős játékoknál.Este a szabadtéri színpadnál még volt egy daltanulás Papcsival („Földtől az égig…”, Misi bácsi slágere), egy paródia a Pusztaformáció tagjaitól (Katus gitározásával és karikatúráival kiegészítve), a sportpályán egy 160 fős, jó zajos tömegjáték, végül a Villonos dal a tavalyi Kistibi-darabból.

Kedden már zenéltünk. A hat Gogol Bordello-számot a következő, igencsak heterogén zenekarra kellett átvarázsolni: 2 akusztikus-, 1 elektromos gitár, 2 fuvola, 2 harmonika, zongora, gardon, kanna (végül ebből is 2 lett, egyik nap kaptunk Tibiéktől a kék mellé egy pirosat is), shakerek, fatömbök, egyéb csörgő-börgő zeneszerszámok. Meg ének. Viktor írt új, magyar dalszövegeket a számokhoz. Csak volt egy kisebb probléma az énekkel: nehéz volt megfejteni a dallamát, mert ez az Eugén gyerek (a GB énekese) nem igazán tud énekelni, általában nem is törekszik rá a felvételeken sem. Mindegy, a megfejthetetlen részekre kitaláltunk (általában Viktor) új, énekelhető dallamokat.

A kedd és a szerda szinte csak zenéléssel telt, valamint minden nap egyszer (esetleg kétszer) eljátszottuk a számokat. Csütörtök délelőttre hagytuk a legnehezebbet, a Suddenly-t, akkor csak azzal foglalkoztunk. Szerencsére még így is jobban haladtunk mint amire számítottam. Amit csak tudtam, még otthon lekottáztam, azonban a szólamokat Zamárdiban kellett kiosztani, mert nem tudtam pontosan, milyen hangszerek lesznek. A Sun is on my side-ot lényegében Katus már készen hozta, azzal sok dolgom nem volt. Gabcsi és Livi a két fuvolával életmentő volt, nagyban leegyszerűsítették a helyzetemet harmonika-ügyileg és színesítették a hangzást. Az eredeti My Companjera-ban van egy pörgős hegedűszólam, amit harmonikán nem sikerült visszaadnom, itt nagyon kapóra jött a két fuvola. Kitaláltam, hogy hogyan lehet megosztani a szólamot a két fuvola közt úgy, hogy a legjobban megközelítse az erdeti hangzást és az összhatás folyamatos tizenhatodoknak tűnjön (ezt Presyék azonnal kinevezték „plülülü-plülülü” résznek és rendszerint aláplülülüztek, amikor ehhez a részhez érkeztünk). A Pala Tute-ban és a Suddenly-ban szintén fontos szólamokat játszottak. Ha épp nem fuvoláztak, akkor énekeltek, valamint zeneileg „átlátták a helyzetet”, szóval sokat segítettek.

Zalán a zongoránál elképesztően gyorsan tanult, ha volt is valami kérdése, azt is elég volt egyszer megmutatni neki. Ő volt talán a legnehezebb helyzetben a zenészek közül, mert a zongora igazából nem is lett belekalkulálva, tehát zongoraszólam nem volt írva, de ő nem esett kétségbe és imprózott, vagy kitalált magának szólamokat.

A zenés próbákon nem volt ritka a káosz a holtidőkben, ezt senki se szerette, mégis valahogy mindig létrejött. Ha megálltunk egy zenei kérdés miatt, a többiek közt rögtön beindult a beszélgetés, no meg az öncélú csörömpölés a hangszereken. Nehéz volt túlkiabálni a tömeget.
Na de nem lehet mindig zenélni, a darabot is el kellett kezdeni összerakni, mert azzal még sehogy sem álltunk. Az első olvasópróbán még ott voltam, végig a szövegkönyv elírásain ment a poénkodás. Geri kezdte azzal, hogy előszeretettel és teljes pókerarccal kihangsúlyozta a melléütéseket („poköpeny”, „ülök a akparton”, „hát apád kicoda?”, stb.) Hiába, Viktor már fáradt volt, amikor gépelte. Már péntek délelőtt volt, amikor az első jelenetek kialakultak. 2-3 fős csoportokban folyt a munka, a játszók maguk találták ki a jeleneteket, majd mikor kész lettek vele, bemutatták egymásnak, és Viktornak. A darab tehát lényegében 1-1,5 nap alatt készült el. Szombat este már főpróba volt, sajnos nem tudtuk a végleges helyszínen előadni, mert a környéken két másik csoport is akkor próbált. Maradtunk hát az 1-es faház előtt. Jól ránk sötétedett, jól elnyúlt a próba, vasárnap délelőtt aztán már a „dombon” próbálhattunk, az előadás hossza is normalizálódott. A jelmezeinket nagyon szerettem, szerintem nagyon jól mutattunk sáros egyen-fehérben, az összesározás is móka volt.

 

Idén egy kicsit több szabadidőm maradt, kevesebb program volt és kevesebb feladatot kaptam/vállaltam. Nem volt most KB35-ös kamera, így nem tudtam kamerázni, Virág viszont csinált egy jó kis híradót. Illetve kettőt, de a második a Karcsi angyalai című előadásban ment, „Angyal híradó” címmel. Kár, hogy nem volt ideje többre, milyen jó volt régen, amikor még 4-5 híradó is készült egy táborban. De sosem unatkoztam, mert két másik csoportban is volt dolgom: három dalt írtam Mariéknak a Momo-hoz, kettőt Zoliéknak a Tükörországhoz. Ez utóbbinál a zenei kíséretet végül Árpi vette át, és ő is hozzájárult egy dallal. De az első néhány próbán még én is ott voltam, így valamennyire ezt a csoportot is megismerhettem. Nem számítottam rá, de még a Ki-mit-tudba is bekerültem, az idei inárcsi darabunk, a Maszat-hegy dalait adta elő az 5 inárcsi + Pap Máté vendégszereplő. A Ki-mit-tudon megint Katus volt a legsikeresebb, a végén a közönség el se akarta engedni. Másik kedvencem az Uccelli trió volt, Papcsi 2004-es Vérnászából a Csicsijja többszólamúsított verzióját énekelték. Zalán dalai is tetszettek. Az őrült műsorvezetők külön szám voltak, Marci egy darabig Pap Gábort utánozva vezette a műsort, Malik meg valami egyetemi tanárára alapozott karaktert hozott. Következő este a két másik őrült, Bálint és Tibi örvendeztetett meg bennünket egy újabb Esti Próbával, mely talán minden eddiginél durvábbra sikeredett. [SPOILER] Mondjuk az Ispány, a királyban is volt egy pillanat, amikor azt hittem, hajvágás lesz, de ott „csak” zselé meg festék volt. Hát itt már előkerült a nullásgép is… Utána többen kedvet kaptunk a rövid hajhoz, vasárnap már sorbanállás volt Marci „borbélynál”. És ő tényleg, nagyon profin kezeli a gépet.

A Balaton-partot viszonylag sokszor sikerült meglátogatni, kedden a közeli mólóhoz mentünk, csütörtök este csak kiültünk a partra. Sajnos sem hajnali, sem éjszakai fürdést nem sikerült beiktatni. Tavaly volt egy fantasztikus éjszakai fürdőzés csillag- és holdfényben. Idén alig látszottak a csillagok, sok volt a felhő. Háromszor mentem viszont nappal a vízbe, még vasárnap is sikerült, közvetlenül az előadások előtt! (Nem akartam menni, de Palicsi Bence rábeszélt.) Akkor már egész nagy hullámok voltak, kifeküdtem a vízre és hagytam, hogy dobáljon. A vízhőfok tökéletes volt, kellemesen hűsített, de sosem fáztam. Hétvégére már az időjárással sem volt baj, a csütörtöki esőzést meg kibírtuk, nagy gondot nem okozott: az ebédlőbe mentünk. A Toldi és a Mesél a bécsi erdő mozgásait is az ebédlőben tanította be Sziszi, ez már lassan hagyomány lesz, mert így volt ez a Momo-val is.
Apropó ebédlő: a kaják egész tűrhetőek voltak… legalábbis úgy csütörtöktől kezdve. A legemlékezetesebb a melegszendvicses reggeli volt, egyrészt rendkívül „fovvó” volt a szenya is meg a tea is, másrészt amit Mester Dani leművelt, hogy megszerezze az összes létező szendvicset…beszervezte a kicsiket, akik szorgalmasan szállították neki a cuccot…nem maradtunk éhen.

 

Pénteken a tábortűznél meghallgattuk az előadások dalaiból tartott válogatást, mi is előadtunk a Csulánóból két számot, amik valahogy sokkal jobban sikerültek, mint végül az előadáson…jó lett volna, ha ott is ennyire felszabadultan tudtuk volna játszani. Na majd Zamárdi Gyümölcsökön! Az utolsó dal után pedig, tökéletes időzítéssel felvillant a tűzgömb, amire egy csomóan azt hitték, tűzijáték. De nem játék volt, hanem egy túlméretezett hullócsillag; évek óta vágytam rá, hogy egyszer egy ilyet láthassak. Még azt is láttam, ahogyan darabjaira hullott szét.
Estére általában rendesen elfáradtam, Veniczezni Lugasozni egyik este sem maradt erőm/kedvem. Általában valamelyik pavilonnál kötöttem ki és múlattam az időt a fialatalokkal éjféltájig. Aztán mentem is aludni. Így legalább reggelente (viszonylag) könnyedén felkeltem 7-fél 8 körül – már csak amiatt is megérte, hogy ilyenkor még van melegvíz a zuhanyzóban. Még az utolsó éjjelem is Lugas-mentes volt, inkább a röplabdapályán Zsófi és Presy által kezdeményezett alternatív társalgóhelyen maradtam, később csatlakozott hozzánk Sziszi, és ezen a környéken tevékenykedett a rendkívül, már-már túlzottan kedves új gondnok bácsi is. Aztán hirtelen hajnali 4 lett és úgy döntöttem, nem ütöm ki teljesen magam, és pihenek egy 3 órát. Nem is bántam meg, mert így alvás nélkül kibírtam hazafelé a vonaton. A Nyugatinál pont lekéstük a csatlakozást, addig bementünk a Westendbe egy finom fagyira, aztán majdnem sikerült lekésnem a következőt is…

Ja igen, és voltak ám előadások is vasárnap, sok-sok nézővel… de ezekről nem szándékozom írni, majd talán másvalaki veszi a bátorságot és ír egy jó kis összefoglalót…

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez

  1. Visszajelzés:Zamárdi 2011 szubjektív « pianopeth

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


The reCAPTCHA verification period has expired. Please reload the page.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .