Színkavalkád részletes program

színkavalkád 2016_web

PÉNTEK

 

 

16.00 Megnyitó

 

16.15 Soltis Lajos Színház  – Bekkanko, a grimaszdémon (’60)

BEKKANKO-ONI, zenés mesejáték, írta: Asaya Fujita
(Akira Saneto meséje alapján a német változatot japánból fordította Keiko Oshima-Gerisch és Hedi Rothkegel, németből fordította Fábri Péter.)
Hat éven felülieknek és felnőtteknek!

BEKKANKO – Piller Ádám
JUKI – Nagy Zsuzsi
JUKI APJA – Nyári Zsolt
HEGYISTENNŐ – Mihácsi Veronika
1. MESÉLŐ – Bruckner Roland
2. MESÉLŐ – Marton Mercédesz
ZENÉSZ – Gregorich Zsófia

Díszlet: Kalácska Gábor
Zene: Benkő Ágnes, Mihácsi Veronika, Ziembicki Dóra

Rendezte: Benkő Ágnes és B. Péter Pál

Bekkanko, a grimaszdémon

A japán mondák szerint az emberek a démonoktól való félelem miatt járnak a helyes úton. Bekkanko viszont akárhogy igyekszik, képtelen riogatni bárkit is – grimasz-szerű arckifejezése mindenkit mosolyra fakaszt, démon társai lekezelően bánnak vele, kiközösítik. Egy nap azonban találkozik egy vak lánnyal, Jukival, akibe első látásra beleszeret.
A felszín alatt rejlő értékek megismeréséről, a félelem szülte előítéletek erejéről és a kirekesztett magányáról szóló klasszikus mesékből gyúrt szívszorító történetet Asaya Fujita 1979-ben állította színpadra. A kortárs darabot azóta számtalan adaptációban mutatták be világszerte – ezek összes előadása mára jócskán meghaladja a háromezret.
A Bekkanko olyan egyetemes értékeket állít középpontba, mint a tolerancia és az empátia, általuk pedig a negatív előítéletek leküzdését, a felszín alatti tulajdonságok megismerésének fontosságát hangsúlyozza. Bízunk benne, hogy a szülők és a pedagógusok is osztoznak majd lelkesedésünkben, s pozitívan állnak előadásunkhoz, hisz napjainkban még a korábbinál is fontosabbnak látszik nyitott, a világra kíváncsi fiatalokat nevelni.

17.30 Horváth Gergely – Az állva maradás joga (Zenés felolvasóest Örkény István egyperces novelláiból) (’45) – Helyszín: könyvtár

Horváth Gergely zenés felolvasóestje Örkény István egyperces novelláiból. Trombitajátékával aktívan közreműködik: Hekele Dániel.

Horváth Gergely - Az állva maradás joga

„A páros hosszú évek óta tart zenés felolvasóesteket különböző művelődési házak színpadain és főképp hangulatos kocsmák félhomályos sarkaiban. Ezzel a műsorunkkal rövid, ámde tartalmas kikapcsolódást szeretnének nyújtani a monstre színházi előadásokat játszó és néző nagyérdeműnek a számunkra oly kedves inárcsi fesztiválon.”
(Horváth Gergely)

19.20 Baby Blues (’120)

Írta: Csizmás Kinga

Színészek:
Kálócz László
Háda Fruzsina
Kárpáti Liza
Kardos János

Drámapedagógus-konzultáns: Gyombolai Gábor

Rendezte: Kárpáti Péter

Baby Blues

Rózsaszínű zománcfazék, lepattogzott körömlakk.
Klári mama sem a régi, odakozmált ez a nap.

Szerelemgyerek. Hűséges hűtlenség. Avagy hogyan kell lemérni a füst súlyát. Szexik-e az apukák, és ki az a Piroska? És van-e élet a szülés után?
A darabnak nincs befejezése: egy óra után félbeszakad, mert a szereplőknek halvány gőzük nincs, mit kéne csinálni, hogyan kéne élni tovább…
Beszélgetünk a közönséggel, tanácsot kérünk, utána folytatjuk improvizálva. És megpróbáljuk szépen befejezni, hátha sikerül…

22.15 Formanek Csaba  – Diogenész (’60)

Formanek Csaba - Diogenész

Írta: Weiner Sennyey Tibor

Rendezte és játssza: Formanek Csaba

Azt mondják: „Diogenész, neked semmid sincsen. Hogy akarsz így asszonyt? Hogy akarsz így családot? Hogy akarsz így házat? Még kölcsönt sem adhatunk, hiszen nincs mire.” – így mondják, hiába is koldulok, hiába járok házról-házra, hiába kopogtatok be az arcukon, hogy „Embert keresek!” – azt mondják: „Diogenész, neked semmid sincsen.”
Diogenész a hordólakó. Diogenész a filozófus. Diogenész a szabad. Diogenész a rabszolga. Diogenész a mocskos. Diogenész a tiszta. Diogenész a hajléktalan. Diogenész az éber. Diogenész az emberkereső. Diogenész a menekült. Ez mind Diogenész, sőt Diogenész Weiner Sennyey Tibor legújabb drámája is, méghozzá Formanek Csaba előadásában.
Három évvel ezelőtt mutatták be a Szapphót, amely Weiner Sennyey Tibor költő első drámája volt, és amit a Cicero Szicíliában tragikomédia követett. A Diogenész a Szapphó előzménytörténete. Hogyan sodródott a hordólakó Leszbosz szigetére? Ki volt valójában Diogenész? Kik vagyunk mi, emberek? Emberek vagyunk-e még egyáltalán? Bírák vagy bolondok? És ki vagy te, Tenger?

 

SZOMBAT

 

11.45 Béta Társulat – Homburg hercege (’80)

Homburg hercege

Írta: Heinrich von Kleist

Szereplők:
HOMBURG HERCEGE – Öskü Bálint
HOHENZOLLERN – Nyáry Pál
NATALIE HERCEGNŐ – Magasi Dalma
VÁLASZTÓFEJEDELEM – Erdős Bence
VON – Georgita Máté Dezső

Dramaturg: Czékmány Anna
Díszlet/Jelmez/Báb: Trömböczky Napsugár

Rendezte: Kabdebon Dominik

Svéd és német katonák harcolnak, miközben a német mameluk lovasság vezére alva jár, aztán felébred vagy nem.
Lát egy gyönyörű lányt („Ramin vagy a Platen”), és később egymásba szeretnek… vagy nem?
Hősként száll szembe a svéd hadakkal, majd győz, de mostoha apja meghal. Vagy nem?
Végül kivégzik, hadi vétségei miatt, de mégsem…
„Lehet, hogy a legzavarosabban kifejeződő gondolatok vannak a legvilágosabban elgondolva.”
Minden mindent befolyásol és összegubancol. Mindenki szerepel, de senki nem ismeri a játékszabályokat. A szereplők korlátait a feltételezett hatalom és az, azt körülvevő furcsa színjáték adja. A valódi jelenléthez viszont csak a rendszer felülírásán keresztül vezet az út. De hogyan íródik felül valami, amiben folytonosan létezünk? Képesek vagyunk egyáltalán főhőssé válni? Honnan tudjuk meg, hogy kiléptünk a színjátékból? Mitől jobb egy nézőpont mint a másik? A kérdéseinkkel folyton új utakra tévedünk, és párhuzamos történetekbe bonyolódunk. Az előadás szereplőivel több különböző irányban indulhatunk el, hogy kiutat találjunk a bizonytalanság útvesztőjéből.

15.00 KB35 Társulat – Engedetlenek (’90)

Írta: Lope de Vega (Fuente Ovejuna című dráma)

Személyek:
FERDINAND, Aragon királya – Boda Tibor
IZABELLA, felesége, Kasztília királynője – Bálint Anett és Bálint Petra
MANRIQUE, a királyi pár főembere – Bálint Petra és Bálint Anett
RODRIGO TELLEZ GIRON, a Calatrava-Rend Nagymestere – Presenszki Péter
FERNAN GOMEZ DE GUZMAN, a Calatrava-Rend komturja – Szivák-Tóth Viktor
FLORES, a komtur szolgája – Presenszki Gábor
ORTUNO, a komtur szolgája – Kovács Zoltán
ESTEBAN, Fuente Ovejuna bírája – Malik Gábor
JUAN ROJO, másodbíró – Boda Tibor
FRON DOSO, ennek fia – Villant Bálint
ESKÜDT – Kovács Anna
LEONELO – Urszinyi Ádám
MENGO – Ordasi Gábor
BARILDA – Boda Anna
LAURENCIA, Esteban leánya – Fodor Katalin
PASCUALA, Esteban leánya – Fodor Éva
JACINTA – Fazekas Anna Dorottya
KATONA – Talapka Gergő
CIUDAD REAL két küldötte – Gál Zsófia, Kiss Nóra
VALLATÓBÍRÓ – Kovács Zoltán
Udvari emberek, katonák, Fuente Ovejuna lakói – KB35 Inárcs társulat

Zene: Fodor Katalin, Malik Gábor
Rendezte: Perényi Balázs

Támogatók: Zrumeczky Dezső Művelődési Ház és Könyvtár, MU Színház

Engedetlenek

Fuente Ovejuna címen játsszák a világ színpadain Lope de Vega egyik legjelentősebb drámáját a ránk maradt közel ezer közül. Hős falu címen, a „népi ellenállás” példájaként mutatták be 1952-ben a Madách Színházban. Többet azóta sem. Nem vert gyökeret a magyar játékhagyományban, ahogyan a szerző legtöbb remekműve sem, pedig Lope de Vegát Szophoklészhoz, Shakespeare-hez, Molière-hez és Csehovhoz mérik szerte a világon, és méltán.
„…Egészen Schiller Vilmosáig nincs még egy remekműve a drámatörténetnek, amely ilyen erővel és ilyen szemléletesen magát a népet tenné meg főhőssé…” – írja Hegedűs Géza a műről. Ma azt mondanánk, a civil közösséget. Mert a Fuente Ovejuna „klasszikus” a szó Umberto Eco-i értelmében, vagyis minden időben kortárs. Tragikust a komikussal elegyíti (ezek a szerző saját szavai) ismerős módra, szól a nők jogairól egy férfivilágban, és szól az „engedetlenség” lehetőségéről, a hatalommal kötött szerződés radikális felbontásáról, és ennek következményeiről.
A közösségi játékot igénylő alkotást egy gyerekkoruktól – közel húsz éve – együtt alkotó közösség viszi színre: tanár, közgazdász, pszichológus, bölcsődei gondozó, „szabadúszó”, bírósági fogalmazó, stb. Civilek.

17.30 RÉV Színházi és Nevelési Társulat (Győr) – Irina (’70)

Irina

Írta: Kiss Csaba, A.P. Csehov

Csehov novellák állnak össze egy csokorrá Kiss Csaba De mi lett a nővel című férfimeséjében, ami a RÉV SzNT előadásában gyűrűzik tovább.

A mese Irináról szól, a Nőről, aki elérhetetlen, a Nőről, aki megfoghatatlan, a Nőről, aki ott sincs és mintha soha nem is lett volna soha igazából.

Három férfi, nyolc történet és egy nő.

„Intenzív, erős játék, sűrű közegben zajlik az egész, különösen izgalmas a ritmus-kezelése, a lassítások-gyorsítások mesteri dinamikával valósulnak meg…
….fájdalmas és a nevetséges, a tragikum és a komikum egyszerre tud megjelenni, ami számomra alapja minden jó színháznak.”

(Regős János)

Szereplők:
ALJOSA – Szántó Dániel
GYABKIN – Nagy Zsolt Zsozsa
JURA – Balla Richárd
IRINA – Bálint Betty

Látvány: Bojkovszky Zsolt, Suhaj Miklós

Plakát: Suhaj Miklós
Fotó: Mezősi Kristóf

Rendezte: Korányi Bálint

20.30 FAQ  – A hahagáj (’60)

Írta: Gerald Durrell (A hahagáj című regénye nyomán készült.) Fordította: Gálvölgyi Judit

Játszók:
Baradlay Viktor
Boros Ádám,
Horváth Fruzsina,
Orbán Borbála,
Rábavölgyi Tamás,
Tóvaj Ágnes

Munkatársak: Szabó Sára, Barcsai Boglárka
Fotó: Lakner Gábor
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Konzulens: Tárnoki Márk
Rendezte: Árvai Péter
Támogatók: MaNna Produkció, MU Színház

A hahagáj

„A tenger legvégső peremén, azon a képzeletbeli vonalon, ahol az Indiai- meg a Csendes-óceán vizei önkényesen egymásba olvadnak, ott fekszik egy zöld és kellemes sziget; olyan távol, hogy azt hinnéd, ez a föld nem befolyásolhatja a külvilágot, s az sem a szigetet.”
Észrevétlenül lehetünk részesei egy kedélyes, jókedvű, derűs, tréfás, tréfálkozó, mókázó, viccelődő, víg, örömteli, jó kedélyű, joviális, örvendező, egészséges, jó hangulatú, mosolygós összeesküvésnek. Egy mesebeli sziget a nemzeti függetlenedés küszöbén áll, azonban a gyarmatbirodalom ezt a parányi helyet szemelte ki, hogy katonai repülőteret építsen, minek érdekében ki kéne pusztítani a növényvilág és így az állatvilág javát is.
Az előadásban segítségünkre lesznek erdőtüzek, politikusok, elveszett értékek, kihalt állatok és egy másik előadásból örökölt kád.
„Szerencsések vagyunk itt, hogy módunkban áll döntenünk a fontos dolgokról. A legtöbb helyen a hatalom ehhez túlságosan megosztott. A demokrácia nagyon jó dolog, de az áldásos diktatúra néha többet ér.”

Címke , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


The reCAPTCHA verification period has expired. Please reload the page.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .