2017. Fonyód. Bélatelep.

2017
Fonyód
Bélatelep
Alsó
Vonat
Köki
Kelenföld
Balaton
Dinoszauruszok
Győriek
15 perc ülőhelyet találni a vonaton
40 fok
“leizzadtam a Balatonban”
második emeleti szoba
tavaly egyben sem, most 3 előadásban is zenéltem
éjszakai fürdés főpróbák után
sztorik és röhögés esténként az asztalnál
nehéz elalvás
modernizált király-bíró
lufikutya
éjjel-nappal falakat épít
egy pici póni története
annyi idős vagyok, mint Kis Tibi az első táborban
Boda nem szereti, ha évszámokról és időintervallumokról beszélünk
sokan nem mernek tegeződni
nincs idő, nincs tér, a napokat nehéz követni
nem nézem az emaileket vagy öt napon keresztül
a hajnali fürdéshez idén is lusta voltam
reggeli séta és fotózás a parton második nap
furán visszhangzik a tér az újonnan épített “pajtától”
hakata-vakata-makata
eltalálta a röplabda a szemüvegemet a vízben
Kurta Gáborral legalább fél órás beszélgetés a LEGO-ról este a parton.
Papcsi kiakadt
Papcsi gitárt kapott
Papcsinak mindig kávé kell
Ki kopog? A kígyó!
Szercsi, lávcsi, tutkóra!
kimegyek a temetőbe holdvilágos éjjelen
Kistibi folyton röhög a dinoszauruszokon
még mindig 40 fok
az egyik konyhásnéni folyton morcos és mindenkinek beszól valamit
kaotikus Tovább, tovább főpróba
Geri elfelejtette a szövegét
Szőke Panni balladája
Rozgonyiné balladája: all time Top5-ös tábori dal
csillám és víztükör
Boti mintha realtime-ban írna zenét
Simon megszületett (“Boda Simon” – by papesz)
elfújta a szél a hangot
elfújta a szél a gongot
becsapódó erkélyajtók
fényfüzérek
Boyle-törvény és Murphy-törvény
gyere, te nímand!
méretes pókok a szobákban
millió szúnyog a parton
milliós technika a táskában
vasárnap este hatalmas vihar
jégkrém orrba-szájba
loptam a világ legfinomabb csokis kekszéből az asztalról, bárkié is volt, köszi!
popcorn, chips, másnapos hamburger
egyáltalán nem volt utolsó napi depresszióm
a bőrönd annyira tele volt, hogy két cipzár leszakadt róla
hazafelé az út nem is tűnt hosszúnak

iCS

VI. SZÍNKAVALKÁD KÖZÖSSÉGI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ

VI. SZÍNKAVALKÁD KÖZÖSSÉGI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ

PÉNTEK

16.30 Megnyitó

16.40 Soltis Lajos Színház – Hantocska (’50)

modern, zenés mű-népmese

SZEREPLŐK

HANTOCSKA – Boznánszky Anna
ALEXANDER LOVAG – Sipos László
UBUL KIRÁLY – Tóth Ákos
TURBINA HERCEGNŐ – Marton Mercédesz
NÉP ÁGOSTON – Bruckner Roland
PUS KATUS – Nagy Zsuzsi
STRÉB ERIK – Piller Ádám
GENNY ALBERT – Bruckner Roland
KOBOLD – Piller Ádám
KALIPSZIS APÓ – Tóth Ákos

Zene: Horváth Szabolcs

Dramaturg: Fábián Péter

Látvány: Jeli Sára Luca

Rendező: Fábián Péter, Benkó Bence

„Elég az hozzá, hogy szépséges lyányomnak, Turbina hercegnőnek, a birodalom legjobb kapusának, akinek még a fiúk sem tudnak gólt lőni, nyoma veszett. Éppen egy éve, hogy elindult az Üveghegyen túlra… elnézést… mindjárt összeszedem magam… Szóval a lyányom elindult, hogy legyőzze a Gonosz Háromfejű Kutyát és elhozza tőle a Gyógytévő Csodafüvet, amely halhatatlanná tesz. De nem tért vissza. Ezért kihirdettetik… Hogy az a lovag… Aki elmegy az Üveghegyen túlra… És visszahozza a lyányomat a Gyógytévő Csodafűvel… az megkapja fele királyságomat és a lyányom kezét, ha tud neki lőni egy gólt.”

/Ubul király/

A világ legöregebb embere, Hetedhétország Hatodik Birodalmának uralkodója, Ubul király retteg a haláltól. Mindent megtesz azért, hogy halhatatlanná váljon. Még szeretett kislányát, Turbina hercegnőt is elküldi az Üveghegyen túlra – ahol hemzseg az erdő a gonosz egyfejű koboldoktól és más szörnyűséges fenevadaktól – hogy megszerezze neki a Gyógytévő Csodafüvet, amely halhatatlanná teszi.

Ezalatt a Túlvilágon a Kés Elek Általános Halál és Kaszás-képző Szakiskola végzős diákjai záróvizsgára készülnek. A halálpalánták közül Hantocskára – az izgulós lyánra – esik a választás, hogy bizonyítsa rátermettségét és átsegítsen valakit a túlvilágra.

Halálország Nagy Könyvébe Ubul király neve van bejegyezve, akinek a mai napon lejár az ideje az élők birodalmában. Hantocska órája már pittyeg is….

18.20 KB35 Társulat – Critical Noise/ A válság zaja (’60)

műhelybemutató

Szereplők: Bálint Anett, Fodor Katalin, Gál Zsófia, Malik Gábor, Presenszki Gábor, Talapka Gergő

Rendező: Malik Gábor

Készülő előadásunk középpontjában a válság áll. A korábbi előadásainkhoz hasonlóan ismét improvizatív módon dolgozzuk fel a témát. Az előadásban kiemelt szerepe lesz a zenének, amit terveink szerint a színészek fognak létrehozni, ami szintén magában hordozza a randomitást, többségünk ugyanis hangszeres tudással nem rendelkezik, de ez kifejezetten erősíti a majdani előadás koncepcióját, hiszen a produkció megalkotásán keresztül magunk is fejlődhetünk, elmélyülhetünk egy általunk kevésbé ismert területen, mintegy közelíthetünk egy vágyott állapot felé. A műhelybemutató során zenei kísérletünkből adunk ízelítőt, egyben közös alkotásra invitáljuk a jelenlévőket.

21.40 Kvazár EseményTér – Senki se mer egyedül élni (’90)

Szereplők és díszlet: Pusztai Luca és Formanek Csaba

Fény: Lakatos Dániel

Fotó: Fekete Attila

Írta és rendezte: Formanek Csaba

fotó: Fekete Attila

Képzeld el, hogy egy átlagos napon elindulsz hazafelé, de nem találod az utcát, a házat, ahol laksz. Talán évek teltek el észrevétlenül, vagy csak elfelejtetted reggel bevenni a gyógyszeredet? Vagy egyszer csak meglepődve nézed azt az embert, akivel együtt élsz, és nem emlékszel, hogy vannak-e gyerekeitek. A képzeleted tréfát űz veled? Esetleg van mindennek egy mélyebb üzenete?

Egy történet, ahol az évek egyetlen pillanatba zsúfolódnak. Egyetlen pillanat, ami évekké tágul. Nem tudjuk már többé, kik is vagyunk pontosan, …hol vannak a határaink, hol kezdődött az élet. Mi lett szépen megálmodott terveinkkel? Kivé váltunk, kinek a hipnózisában élünk? Mi építettük fel ezt a valóságot, vagy a valóság hozott létre bennünket?

Új bemutatónkban egy párkapcsolat történetén keresztül mágikus utazásra hívunk a képzelet, az érzékelés és az érzelmek határvidékeire.

fotó: Fekete Attila

SZOMBAT

11.00 RÉV Színházi és Nevelési Társulat – Kívül-belül (’60)

Ifjúsági előadás (14+)

Színész – drámatanárok: Bársonyosi Dávid, Balla Richárd, Bálint Betty, Bojkovszky Zsolt, Lakatos Dorina Nagy Zsolt Zsozsa, Szántó Dániel

Zenei munkatárs: Formán Bálint

A színészek improvizációi alapján írta és rendezte: Pass Andrea

Amikor egy diák része lesz egy közösségnek, meg kell találnia benne a helyét, és ha ez nem megy neki, segítenek a többiek. Az más kérdés, hogy a ráruházott szerepkörben, a rangsorban kijelölt helyén hogy érzi majd magát. Történetünk főszereplője, Áki, nem bírja tovább kényelmetlen, szűk szerep-dobozában, elhatározza, hogy kitör belőle, hogy egy ismeretlen közegben alkothasson magának egy szerethetőbb személyiséget. Ezzel a céllal érkezik a táborba a többiek közé. Késve. Most mindenki rá figyel.

13.10 Trainingspot Társulat – Bábel center (’90)

Komplex színházi nevelési előadás 14 éves kortól

A Trainingspot Társulat és a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ koprodukciója

Alkotó-előadók: Benya Kata, Boros Ádám, Jobbágy Kata, Lovas Dániel, Manyasz Erika

A társulat improvizációi alapján írta: Hajós Zsuzsa és Kárpáti István

Dramaturg: Hajós Zsuzsa

Konzultáns: Balogh Lili

Munkatárs: Buzási Fanni és Pap Gábor

Rendező: Kárpáti István

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mit kell nekem ebben a helyzetben csinálnom. Megpróbálom csinálni azt, amit a legjobb tudomásom szerint tudok. Meg akarom oldani. Gondolhatjátok, hogy meg. Értitek? Én most nem ellenetek dolgozom, hanem azon vagyok, hogy megoldjam ezt a helyzetet. És folyamatosan valami ellenséges dolgot érzek a részetekről, mint hogyha én valamit ellenetek tennék, holott próbálom megoldani ezt a két elképesztően nehéz gondot. És tudom, hogy nektek a legnehezebb, hiszen benneteket, a ti életeteket érinti, de hogyha nekem közben még veletek is vívnom kell, akkor egyre nehezebb lesz segíteni, és nem biztos, hogy tudok segíteni. Nem ígérem meg. Nem tudom megígérni felelősen, hogy tudok segíteni. Nem tudom, nem voltam még ilyen helyzetben. Viszont azt meg higgyétek el és ne kérdőjelezzétek meg, és kikérem magamnak, hogy megkérdőjelezzétek, hogy keresem a megoldásokat. Most ebben a pillanatban én nem tudom, hogy mit kéne csinálnom, azt viszont tudom, hogy én egy angoltanár vagyok, és ez itt egy angolóra egy iskolában.

Történet a tanári felelősségről, a diák felelősségéről, a tehetetlenségről, a zűrzavarról és a cselekvésről.

15.40 ImBerbe Project – togethering (’40)

Alkotók: Raubinek Lili, Dömötör Luca, Lévai Viola, Balogh Kata

Konzulens: Nemes Anna

szétválás
what about us?

újra egyesülés
what about us?

közeledés
what about us?

távolodás
what about us?

körülhatárolható tündérmese világ
what about us?

A fiatalok a Kortárstánc Főiskolán végeztek. Számos koreográfussal dolgoztak együtt, úgy mint Molnár Csaba, Duda Éva, Juhász Kata, Vass Imre, Bakó Tamás. Ezek mellett a munkák mellet nagy hangsúlyt fektetnek a saját munkáiknak és a hangjuknak a kialakításába. A kortárs táncnak akkor van létjogosultsága, ha folyamatosan frissül, és teret enged a jelennek. Ennek szellemében keresi Raubinek Lili, Dömötör Luca, Lévai Viola, Balogh Kata a megszólalás lehetőséget ma Magyarországon.

Olyan (játék)szobába pillanthat be a néző az előadások során, ahol az önfeledt játékok mélyén már ott derengenek a felelősségvállalás és az önreflexió súlyosan felnőtt szavai. Az alkotók olyan teret teremtenek maguknak, ahol biztonságos kereteken belül próbálgathatják ezeket a szerepeket, szituációkat.

Ösztönös és egyben mesterséges keretek közé helyezett, időből és térből kiszakított lét.

A színpadon egyetlen dolog szent, a komolyanvehetetlenség, de az halálosan. A négy lány a színpad terében éli meg saját jelenvalóságát, múltját, és jövőjét. Játékvilág, ahol az átlényegülés nem álca, hanem természetes állapot. Az ősrobbanás utáni pillanatokat, a szétbotoxolt test imádatát, vagy a tinikor szélsőséges érzelmi állapotait ugyanúgy húzzák magukra, mint más a ruhát.

A játék szentségében hisznek.

Négyük együttlétének változékony dinamikáját követheti figyelemmel a néző. A mozgáson keresztül vallanak a női nem vitatott tulajdonságairól a bájról, szépségről, hisztiről, hatalmi harcról, a szerzés mámoráról. Teszik mindezt a sztereotípiák és valóság mezsgyéjén. Nem a tutit mondják, csak azt, ami jön belőlük.

Hogy ez mennyire van átitatva emancipációval, feminizmussal, vagy elnyomással, azt már a néző hivatott eldönteni.

Támogatók:

SÍN Kulturális Központ

Új Előadóművészeti Alapítvány

Szőnyi Tábor

Szobi József Attila Művelődési Ház és Szabadidő Központ

17.45 FAQ Társulat – Hlhttlnsg (’90)

Színészek: Fekete Ádám, Fábián Szabolcs, Barcsai Bálint, Pallagi Melitta, Baradlay Viktor, Tóvaj Ágnes, Orbán Borbála, Kautzky-Dallos Máté

Látvány: Molnár Anna, Pignitzky Ádám

Asszisztens: Georgita Boglárka, Bocskai Virág

Konzulens: Kárpáti Péter, Gimesi Dóra

Dramaturg: Varga Zsófia

Az előadás szövegét a színészek improvizációja alapján írta Varga Zsófia és Georgita Máté Dezső.

Rendező: Georgita Máté Dezső

fotó: Albert Kinga

Az előadás hátterét Milan Kundera Halhatatlanság című regénye adja, de a darab nem szokványos adaptáció, ennek kísérletétől maga Kundera is óva int: „Korunk embere mindenre ráveti magát, amit valaha is megírtak, hogy mozifilmmé, tévéműsorrá vagy képes regénnyé változtassa. S mert a regény lényege csakis a regénnyel fejezhető ki, minden átdolgozásban csak a lényegtelen marad meg. Ha egy őrült, aki még ma is regényeket ír, meg akarja őket óvni, úgy kell írnia, hogy a regényeit ne lehessen adaptálni, más szóval, ne lehessen őket elmesélni.”

A könyv motívumaival, szereplőivel, viszonyaival dolgoztunk, de nem ragaszkodtunk a szöveghűséghez: a könyv kínálta helyzeteket, jellemeket a hosszú improvizációk során a színészek a saját élményeikre, életükre formálták. Kárpáti Péter improvizációs módszerével dolgoztunk, hosszú, többórás játékok során jutottunk el a végleges formáig, amely már sokkal erősebben kötődik a mai budapesti kocsmák, parkok és bérlakások levegőjéhez, mint a nyolcvanas évek Párizsához.

A lány még sokáig ment, fájt a lába, támolygott, aztán leült az aszfaltra, az országút jobb felének pontosan a közepére. Fejét a nyakába húzta, orra összeért a térdével. Várt. Hallotta a közeledő autó motorját.

Az előadás alatt stroboszkópot használunk!

fotó: Bergh Sándor

20.00 Escargo Hajója: Szociopoly 2.0 (’150)

interaktív színházi társasjáték

Játsszák: Cseri Hanna, Nagy Emese, Tölgyfa Gergely, Fábián Gábor

Szöveg: Fábián Gábor

Társasjáték és szakmai konzultáció: Bass László, Fodor Kata

Látvány: Mester Luca, Bujtás Móni

Asszisztens: Keresztesy Veronika

Rendező: Fábián Gábor

Van egy párhuzamos valóság tőlünk karnyújtásnyira. Itt van a szomszédban, mégis mintha egy másik bolygón lennénk. Ez az előadás egy szimulátor. Aki beleül, azt elvisszük a falusi mélyszegénység világába. Játsszuk le társasjátékként, oké? Élj túl egy hónapot, próbálj meg kijönni a segélyekből, lássuk, neked sikerülne-e? Persze ez csak egy játék. Aludj jól, szép álmokat!

23.30 Ricsárdgír koncert

Inárcs – Győr: oda-vissza

Immár 22. alkalommal mutattuk be március 11-én Titanic Vízirevű című darabunkat. Ezúttal rendhagyó módon nem Budapesten, hanem Győrben került sor az előadásra. Barátaink, a győri RÉV Színházi és Nevelési Társulat tagjai hívtak meg minket bázisukra, a Rómer Házba.

A kirándulásra elvittük magunkkal az általános iskolás színjátszókat is, hogy szaporítsuk színházi és közösségi élményeiket. Fazekas Anna Dorottya így mesélt a fiatalokkal eltöltött napról.

Fotó: Czibóka Gábor

Kellemesen indult a nap, ugyanis a közel két órás út után a Rómer Házba való megérkezést nyolc darab 50 cm (!) átmérőjű, frissen kisült pizza koronázta, ami megfelelően megalapozta az aznapi jó hangulatot. Míg a „nagyok ” elkezdték a darab bepróbálását, addig a fiatalokkal és néhány – a darabban nem játszó – társulati taggal nekivágtunk Győrnek. Mondanom sem kell, elsőnek a legfontosabb „kulturális” látványosságot, a játszóteret tekintettük meg, ahol kellő időt szánva a „műemlékre” másfél órát el is töltöttünk. Következő lépésben átkeltünk a Rábán, hogy a játszótéren kellőképp kifárasztott testünket egy jól megérdemelt süteménnyel kényeztessük. Sikerült bevennünk – közel negyvenen – Győr egyik legkisebb cukrászdáját és jócskán megemelnünk az aznapi bevételt. Ennyi kulturálódás után, végtére is benéztünk a Püspöki Székesegyházba is és üdvözöltük Szent László hermáját, Magyarország harmadik legértékesebb ereklyéjét, majd bejártuk a várost további meghódítandó szobrok és terek után kutatva. Persze az igazi esemény az esti előadás volt, melyet habár már többen is láttak a színjátszók közül újfent sikert aratott a fiatalok és a győri közönség között is.

Győri előadásunk apropóján beszélgettem Balla Richievel, a házigazda társulat tagjával. A csapat nem ismeretlen az inárcsi közönség számára, hiszen rendszeres fellépői a Színkavalkád Fesztiválnak és azon kívül is vendégeskedtek már a Zrumeczky Művelődési Házban.

  • Szeretnénk megköszönni a győri meghívást és vendéglátást. Hálásak vagyunk a profi segítségért az előadás előkészületénél. Nagyon kellemesen éreztük magunkat a Rómer Házban. Milyen tevékenységet végeztek itt a RÉV Színházi és Nevelési Társulattal? Mennyire sikerül közösséget teremteni Győrben?
  • Hát először is mi köszönjük, hogy elfogadtátok a meghívást. Kvázi egy két éves egyeztetés gyümölcse érett meg, és ez leginkább Bojkovszky Zsolt “Bojki”-nak, az egyesületünk elnökének és a társulatunk munkatársának köszönhető, hiszen az operatív és a technikai lebonyolítást is Ő intézte. Nélküle egyébként azt hiszem – sőt biztos vagyok benne – hogy nem ott lennénk, ahol most vagyunk. A Rómer Házzal való együttműködésünk is nagy részben neki köszönhető, sokat tesz azért, hogy a lehető legjobb színvonalon valósulhassanak meg a dolgok. A RÉV SzNT egyébként helyileg a színházi és a résztvevő színházi vonalat képviseli, valamint szakmai napokat is tartunk évről – évre a “Házban”. Mellette pedig az Import Impró Egyesület másik, állandó társulatával, az Import Impró Társulattal játsszunk rögtönzésre épülő előadásokat, kéthetente. A RÉV-esek itt is érintettek, színészként és operatív “háttéremberként” is! Ez a két társulat egy nagy baráti társaságra épül, akik nagyon szeretik csinálni azt, amit csinálnak, egy nagy közösségként próbálunk előre nyomulni a győri kulturális életben. Emellett pedig az egyesületből és a RÉV-ből is sokan foglalkozunk gyermek-, és diákszínjátszó csoportokkal, szóval így igyekszünk közösséget építenünk magunkból és magunk köré a diákokból!

    Fotó: Mezősi Kristóf

  • Én már nem is emlékszem, mikor találkozott egymással a két társulat, melyik vidéki fesztiválon. Nekem a 2014-es Színkavalkádon előadott Zakkant című darabotok ugrik most be, mint a legkorábbi emlékem rólatok, de ezt megelőzően is biztos, hogy láttuk már egymást. Nektek mi volt az első KB35-ös élményetek?
  • Biztos vagyok benne, hogy már a “régi” ODT-ken (Országos Diákszínjátszó Találkozókon) találkoztunk, ott voltunk egymás mellett, legfeljebb ez még nem tudatosult Bennünk! Nekem az első személyes emlékem Veletek kapcsolatban, 2012-ből A hetediken, Balassagyarmaton. Aztán két évvel később itt láttunk Benneteket társulatilag a RÉV-vel is, csodálatos emlékként él Bennem az akkori Titanic Vízirevü. Ha jól emlékszem még a fesztiválon megbeszéltük, hogy megyünk Hozzátok a nyáron és visszük a Zakkantat a Színkavalkádra.
  • Örömmel utaztunk hozzátok, mert nagyon hasonlóan gondolkodunk a színházról. Ti is játszottatok már többször Inárcson. Lelkesen viszünk diákokat az előadásaitokra, amikor a MU Színházban léptek fel. Strandoltunk is együtt már egy vidéki színházi fesztivál ideje alatt. Te hogy látod, miért vagyunk ennyire egy hullámhosszon?
  • Első és második körben, nagyon kézen fekvően azt mondanám, hogy a színház szeretete és az erős közösségépítési vágy, ami nagyon hasonló a két társulatban. Aztán, Ti jó emberek vagytok (és szerintetek Mi is). Mindkét csoport vágyja az új impulzusokat, amikből a másik csapat tud adni rendesen, legyen ez akár egy új előadás, egy fesztiválon való beszélgetés vagy egyéb más fórumokon való találkozás… akár Inárcson, akár Győrben. Azt hiszem, a pápai strandolásunk alkalmával vált számomra megkérdőjelezhetetlenné a két csapat összefonódása emberileg. Láttuk egymást fürdőruhában, azért ez már a bizalom jele.
  • A jövőben pedig még több közös programot szeretnénk veletek: nyári tábort, közös előadást. Mesélsz ezekről kicsit?
  • Így van. Bár a táborozás csak szőrmentén érinti a RÉV-et, Bettyvel és Öcsivel közösen vezetett gyerekszínjátszóinkkal (Arrabona Diákszínpad) kapcsolódunk be a nyári táborotokba, ha a szülők is úgy akarják, bár eddig még nem ellenkezett senki. Ez a megkeresés a Ti oldalatokról merült fel, Mi pedig egy koprodukciós előadás tervét vázoltuk fel Viktornak, amire nagy örömünkre rábólintott. Egyelőre kicsiben gondolkodunk, részetekről 3 fő (Fodor Katalin, Boda Tibor, Szivák – Tóth Viktor), részünkről a 4 társulati tag (Bálint Betty, Nagy Zsolt Zsozsa, Szántó Dániel és jómagam) kapcsolódik be a munkába, de szerintem ez még tovább és tovább gyűrűzik majd az évek során és remélhetőleg egy 30 fős előadásban kulminál majd. Az előadás egyébként a mindkét társulatot befogadó MU Színházban lesz, januárban. Az előadás témája a családon belüli erőszak, mint nagyon fontos és rettentően kemény témafelvetés. Az előadást Tasnádi István írja majd improvizációk alapján, Vidovszky Gyurit pedig rendezőnek kértük fel az előadáshoz.
  • Mikor és hol találkozhatunk veletek legközelebb?
  • Közös ügyeinkből fakadóan még találkozni fogunk a tavasz során, pár megbeszélés alkalmával. Ami még biztos, hogy érkezünk Hozzátok idén is a Színkavalkádra, immár negyedik éve, a Zakkant, a Kovács János felnövekedése és bukása 14 stációban elmesélve és az Irina után, most a Kívül – belül c. ifjúsági előadásunkat visszük (rendező: Pass Andrea), ami a kirekesztés, szereptévesztés problémájával foglalkozik. Már nagyon várjuk, az biztos! És zárómondatként azt kívánom, hogy még száz és száz oda – vissza meghívásban legyen része a két társulatnak.

    Bálint Betty, Balla Richie, Szántó Dániel, Nagy Zsolt Zsozsa, Fotó: Mezősi Kristóf

Írta: Fazekas Anna Dorottya, Kiss Nóra

Képek: Czibóka Gábor, Mezősi Kristóf

Interjú dr. Magyar Elemérrel, a SUHA alapjául szolgáló Fekete-fehér című dokumentum-dráma írójával

Az interjút készítette: dr. Malik Gábor

  • Hogyan, milyen formában kerültél kapcsolatba az üggyel, miként lettél személyesen is érintett?
  • Jogi pályámat, városi ügyészként kezdtem Egerben, aztán fiatalkorúak ügyésze, majd nyomozásfelügyeleti csoportvezető ügyésznek neveztek ki a Heves megyei Főügyészségen. Az MSZMP-nek nem voltam tagja. 1987-ben az ügyészségtől önkényesen kiléptem, termelőszövetkezeti jogtanácsos lettem, majd kapcsolatot létesítettem az akkori liberális ellenzékiekkel, elsősorban Kőszeg Ferenccel. Már ügyészként is nagyon érdekeltek a büntető eljárás szegényeket sújtó fonákságai, a cigányság helyzete, az akkor még szamizdat Beszélő újságban is leginkább ezekkel foglalkoztam.
  • 1992-ben, amikor már megszűnt az ügyvédi pálya kiváltsága, egyéni ügyvéd lettem. A rendszerváltozás környékén megerősödő szkínhed mozgalom ellen az első pillanattól határozottan felléptem jogászként és újságíróként is. Az évek során egyre több ügyben kerültem kapcsolatba olyan romákkal, akik büntetőügyek gyanúsítottjai vagy sértettjei voltak. Ügyeiket gyakran ingyen képviseltem. Sokan a cigányok ügyvédjének neveztek, de hívtak gúnyosan Putricsellinek is.
  • A felmentését követően így keresett meg Pusoma Dénes is, akinek elvállaltam az állammal szembeni kártalanítási ügyét. Évekig pereskedtem, Dénes tragikus halála után örökösei nevében, de a pert minden fórumon elbuktam. Később viszont az én beadványaim hatására állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a Büntetőeljárási törvény kártalanítási rendelkezései részben alkotmánysértőek. Ezért azokat hatályon kívül helyezte.
  • Esetleg találkoztál-e hasonló esettel, akár személyesen is a praxisod során?
  • A praxisom során jó néhány ilyen esettel találkoztam, volt, amikor már az első fokú bírósági eljárásban sikerült bebizonyítani az ügyészi vád elfogult, alaptalan voltát, de előfordult, hogy első fokon elítélték védenceimet és másodfokon mentették fel őket bűncselekmény hiányában.
  • Mindig cigányok voltak az ártatlanul megvádoltak. A cigányok elleni sorozatgyilkosság ügyében majd egy évig voltak előzetes letartóztatásban azok a tarnabodi roma fiatalok például, akiket azzal gyanúsítottak, hogy ők követték el a cigányok elleni lőfegyveres támadásokat. Tudtam, hogy ártatlanok, de ezt bizonyára sokkal nehezebb lett volna bebizonyítanom, ha szerencsére közben nem kapják el az igazi tetteseket Debrecenben.
  • Hogyan született a dráma ötlete, miként készült el a szöveg (gondolok itt arra, hogy a jegyzőkönyvekből is kerültek be szövegek)?
  • Számomra az írás mindig is második kiegészítő foglalkozást jelentett, már diákkoromban is országos irodalmi pályázatot nyertem. Írtam a Pusoma drámát megelőzően egy könyvet is, Kezdő bűnözők kézikönyve címmel, több ezer példányban fogyott el.
  • A Pusoma ügyben a legnagyobb lökést a dráma megírására az adta, hogy a történetében rengeteg általánosítható jogi anomáliát fedeztem fel. Például, hogy az ilyen ügyekben a vádlott cigány volta sokszor perdöntő bizonyíték. (A származás, mint bizonyíték!) Általánosítható az is, hogy mennyire nem értik egymás nyelvét az igazságszolgáltatás hivatalos szereplői és a cigányok.
  • A kártalanítási perre felkészülésem során módom nyílt a teljes nyomozati és tárgyalási peranyag átvizsgálására, lemásolására. Ekkor figyeltem fel Pusoma Dénes vallomásainak „költői” szépségére. A drámába sok-sok idézet került bele szinte szó szerint abból, amiket Dénes a kihallgatásai során mondott. A végén már annyira bele tudtam bújni Pusoma lelkébe, hogy például a darab végén az ügyvédhez telefonon intézett monológját teljes egészébe én találtam ki, de szerintem akár Pusoma is ugyanígy elmondhatta volna.
  • Miként kerültél kapcsolatba a KB35 Társulattal, hogyan érintett, hogy színpadon is feldolgozzák ezt a történetet?
  • A társulat keresett meg azzal, hogy hozzájárulok-e a darab előadásához, amit én természetesen örömmel megtettem. Örömmel, hiszen tudtam, így a Ragályi film után további embercsoportokhoz is el fog jutni az a sok megszívlelendő tanulság, ami ebben a tragikus történetben található.
  • Mik voltak a benyomásaid az előadásról (milyen volt maga a színház, a játék), milyen élményekkel gazdagodtál? Az írott anyaghoz képest milyenek voltak a változtatások?
  • A darab előadása nagyon tetszett, fiatalos volt, modern, izgalmas, pergő ritmusú. A puritán díszletek és a profi világítási technika is együttesen jól szolgálták a drámai hatás elérését.
  • A drámához a társulat a plusz szövegekkel is inkább hozzátett, mint elvett. Tetszett az anya helyett a feleség-élettárs szerepeltetése is. A szereplők igen jók voltak, a darabot értették és értően tolmácsolták, én egy pillanatra sem éreztem, hogy nem profikkal állunk szemben.
  • Nekem talán a rendőrök voltak kicsit szürkék, egyformák. Az ügyvédnővel pedig az volt a bajom, hogy míg nálam éppen az alig szereplése fejezte ki, milyen ártó volt Pusoma sorsának irányításában, (és ez fejezte ki jobban a valóságot is, hiszen Pusoma vele a nyomozás során nem is találkozott), addig a darabban kicsit túlkarikírozott figura lett. Az pedig, hogy szóvá teszi a letartóztatásban lévő Pusomának, hogy miért késett, nem is értelmezhető. Ugyanakkor kétségtelen, hogy vele mégis kerekebb lett az egész. Szóval lehet, hogy mégis így jó, ahogy van.
  • A drámában is fontos mondanivalót hordozó Pusoma ábrándozások, fantáziálások a színdarab előadásában még hangsúlyosabban jelentek meg, ami szintén a darab előnyére vált, a darab nyújtotta művészi élményt erőteljesen fokozta.
  • Kerültél- e már máskor is kapcsolatba a színházzal, ha igen, milyen módon, akár íróként, akár nézőként?
  • Világéletemben színházkedvelő voltam. Alkotóként pedig írtam egy abszurd komédiát: Egy talicska pogácsa címmel, amit először Egerben adtak elő Keresd a nagypapát! címmel. A darab a Szombathelyi színház drámapályázatán döntőbe került, ezt követőn Zircen mutatták be. Erről tévé felvétel is készült.
  • Még egy színdarabom játszották Egerben a Földszint2 lakásszínházban, a Zárt láncolat c. komédiát, Szegvári Menyhért Jászai-díjas rendezte, a szereplők Bregyán Péter Jászai-díjas és Megyeri Zoltán voltak.
  • Van még egy drámám, a Cigány terroristák. Erre megfilmesítési szerződést kötöttem Hajdú Eszter filmrendező producer férjének cégével. Ez a legújabb alkotásom, amiben összegzem mindazt, amit a cigány-magyar együttélésről gondolok.

fotók: Illés Árpád