Hol a vége?

Pécsre látogatott a KB35 Hol a vége? című szépkorú szereplőkkel készített előadása – mely még a tavalyi, MU Színházzal közös pályázat eredményeként valósulhatott meg.

Az előadás híre eljutott Pécsre, az Apolló Kulturális Egyesület pedig nem késlekedett, meghívta a produkciót – a többnyire fiatalokból, 14-16 évesekből álló – közönség pedig nagyon elégedett volt azzal, amit kapott. Mivel nyitott előadásról van szó, így gyors visszajelzéseket kaptunk. A közönség az elejétől nagy élvezettel, és jól szórakozva fogadta az olykor nagyon is nehéz családi konfliktusokat feldolgozó helyzeteket. Ezt elsősorban annak köszönhettük, hogy a téma épp ezt a korosztályt célozza meg. Bár még ma is tabu témának számít az előadás által feldolgozott probléma, és ez gátlás nemcsak a színpadon, de gyakran a szülő-gyerek kapcsolatban is uralkodik, úgy tűnik a szépkorúak sikerrel oldották fel a közönségben ezt a feszültséget. A visszajelzések alapján ennek egyik fő titka épp a résztvevők kora, e színház legfőbb különlegessége. Hiszen a 60, 70 vagy épp 80. évüket betöltött szereplők maguk is egy szokatlan helyzetben való örömteli helytállásról tesznek tanúbizonyságot azzal, hogy színpadra állítják a saját gondolataikra, élettapasztalatukra épülő darabot. Ez a nyitás, a sebezhetőségnek ilyen nyílt felvállalása a kulcs ahhoz, hogy a tabu-témához is könnyeden, oldottan tudjanak hozzászólni a fiatalok.

KB35 – Hol a vége Teltház van! 🙂

Escargo Hajója (@escargohajoja) által közzétett fénykép,

A korábbi előadások kapcsán azt is kijelenthetjük, hogy az előadás egyaránt szóra bírja a fiatalok, a szülők és a nagyszülők generációját is: vagyis kapcsolatot teremt közöttük, és elindíthat egy termékeny beszélgetést is, akár a szűkebb, akár a tágabb közösségben.

A csapat másnap Inárcson lépett fel. Kedvet kaptunk a folytatáshoz is, hiszen a megbizonyosodtunk róla, hogy szélesebb körben is fontos a produkció, hiszen megkerülhetetlen problémáról, hitelesen és eredeti módon tud szólni.

12. 03. Inárcs - fotó: Illés Árpád

12. 03. Inárcs – fotó: Illés Árpád

„Sűrű volt, de szép volt!” – a KB35 2016-os éve

„Sűrű volt, de szép volt!” – a KB35 2016-os éve

Interjú Szivák-Tóth Viktorral, a KB35 Egyesület elnökével

Fotó: Kiss Nóra

Fotó: Kiss Nóra

Mi volt a társulat számára a 2016-os év legnagyobb sikere?

A sikerek terén a legfontosabb a Suhát kiemelni. 2016 januárjában még Res Iudicata néven került be a MU Színház repertoárjába, februárban már Suha címen nyerte el a legrangosabb fesztiválok egyikének, a Balassagyarmati ISZN-nek fődíját, melyet Ascher Tamás ítélt oda az előadásnak. 2016 szeptemberében pedig az évad legjobb előadásának járó Paál István Diplomával jutalmazták. Ezzel a KB35 minden lehetséges fórumon a legsikeresebbnek bizonyult, hiszen a legutóbbi nemzetközi fesztiválról, a Progressről is (2015. július 10.) fődíjjal térhettünk haza.

Milyen újdonságot hozott az idei év a társulat életében?

Kialakult a repertoárunk: jelenleg öt előadásunkat tartjuk műsoron. Három évvel ezelőtt ötlött fel bennünk először ennek a lehetősége, akkor még inkább csak jóleső álmodozásnak gondoltuk. Az, hogy Malik Gábor és Boda Tibor a KB35-ben vállalta a rendezést, meghozta azt a megújulást, amire szükségünk volt, és a játékkedvünk arányosabb kihasználását is. A repertoárnak köszönhetően gyakrabban, havi egy-két alkalommal tudunk játszani a MU Színházban, és nagyobb választékkal csalogathatjuk a nézőket. A közönségünk kitart mellettünk és folyamatosan bővül. Inárcsról rendszeresen érkeznek nézőink, ami igazán jóleső. Ugyanígy öröm volt, amikor a 21. alkalommal előadott Titanicon 10 olyan nézőt fogadhattunk, akik korábban még nem láttak KB35-ös előadást. A megújulási szándék mellett a közösségépítés is vezérelt minket, amikor úgy döntöttünk, kipróbáljuk, milyen vendégrendezővel, teljes létszámmal, 21 szereplővel dolgozni. A Perényi Balázs rendezte Engedetlenek a verses forma miatt is újdonság volt. A KB35, az amatőr szféra elismerése mellett bekerült egy másik rétegbe is, ezt jelzi, hogy tavaly a TIKK, idén pedig az Engedetlenek kapott jelölést a színikritikusok díjára, legjobb független színházi előadás kategóriában, és az sem elhanyagolható, hogy a Soproni Petőfi Színházban és a Nemzeti Színházban is felléphettünk. Számokkal kifejezve 26 előadásunk volt, három bemutatónk (Hol a vége?, Engedetlenek, TIE-színházi-nevelési/osztálytermi előadás), három fesztivált rendeztünk, kettőn vendégszerepeltünk, egy tábort szerveztünk 2016-ban – és egy új taggal is bővültünk.

A társulat előadásai mellett még milyen tevékenységet végeztetek ebben az évben?

Fontos és állandó program volt a MU Színházzal közösen megvalósított Szépkorú programsorozat, melyben az inárcsiak mellett Celldömölk, Tiszaluc és Újbuda vett részt: két alkalommal találkoztunk teljes létszámban, és mindkét alkalommal felemelő volt együtt látni a több, mint 70 résztvevőt. A program keretében készült Hol a vége? című előadásunkat még mindig játsszuk. Mindeközben a Múzsák Művészeti Iskolával együttműködve hat gyerek-, illetve diákcsoportot működtettünk. A tavalyi sikerek közül a felsős színjátszók Kutya című előadása bekerült a Színház-Dráma-Nevelés rendezvény meghívottai, vagyis az évad legjobb három előadása közé.

Mik a tervek 2017-re?

2017-ben szeretnénk folytatni minden korábban megkezdett programot. Az év újdonsága a színházi-nevelési előadásunk lesz. Visszatérünk a három rendező, három bemutató/évad modelljéhez. Kovács Zoltán, aki tavaly asszisztens volt, most társrendezőként lép elő. A készülő előadások próbáit már meg is kezdtük, úgy tervezzük, hogy leghamarabb jövő ősszel lesznek az első bemutatók. Ez azt is jelenti, hogy kicsit visszafogjuk a rohanó tempót, és összehangoljuk a munkánkat a hagyományos színházi évaddal. Továbbra is kitartunk a közösségi alkotás mellett: olyan előadásokat hozunk létre, melyek az általunk legégetőbbnek ítélt problémákat ragadják meg, és úgy dolgozzuk fel őket, hogy minden társulati tag, és lehetőleg minden néző nézőpontja érvényre jusson. Fontos marad számunkra az is, hogy miért épp mi visszük színpadra az adott témát, darabot – hogy a közönség miért épp a mi értelmezésünkben szeretné megnézni azt. Természetesen vannak olyan előadásaink, melyek szorosabban kapcsolódnak a közösségi színházhoz (a szépkorú és az osztálytermi színház ilyen elsősorban), vannak, amelyek a létrehozók érintettsége révén kapcsolódnak ehhez a műfajhoz (a létrehozók saját szakmájukból inspirálódnak, ilyen a TIKK és a Suha), és vannak, amelyek lazábban, ilyen volt az Engedjki! és az Engedetlenek, melyek a személyes és közösségi játékunk erejét kamatoztatták. A tavalyi év tapasztalata azt mutatja, érdemes ezen a vonalon is tovább haladni.

Az interjút készítette: Kiss Nóra

Kép: Kiss Nóra

Engedetlenek

Engedetlenek

Az idei színházi évadban új darabunk, a Perényi Balázs rendezte Engedetlenek is felkerült a budapesti MU Színház repertoárjára.

Az előadás Lope de Vega Fuente Ovejuna című drámájából készült. „„Klasszikus” a szó Umberto Eco-i értelmében, vagyis minden időben kortárs. Tragikust a komikussal elegyíti (ezek a szerző saját szavai) ismerős módra, szól a nők jogairól egy férfivilágban, és szól az „engedetlenség” lehetőségéről, a hatalommal kötött szerződés radikális felbontásáról, és ennek következményeiről. „…Egészen Schiller Vilmosáig nincs még egy remekműve a drámatörténetnek, amely ilyen erővel és ilyen szemléletesen magát a népet tenné meg főhőssé…” – írja Hegedűs Géza a műről. Ma azt mondanánk, a civil közösséget” – olvasható a darab ismertetőjében. A történet a 17. században játszódik, a mai Spanyolország területén, az ország egységesítése előtti időben. Ugyanakkor a darab kérdésfelvetései időtől és tértől függetlenek. Fuente Ovejuna egy kis falu, amelynek lakóit földesuruk sanyargatja, nőiket megbecsteleníti, terményeiket elveszi. A történet arról szól, hogy a közösség miként jut el a félelem és a tehetetlenség érzésétől odáig, hogy szembe száll a hűbérúr hatalmaskodásával.

Fotó: Illés Csaba

Fotó: Illés Csaba

Ez volt az első alkalom, hogy nem társulati tag volt a rendezőnk. Perényi Balázzsal dolgoztunk, aki többek között a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatanára, darabjait játsszák kőszínházakban, 2015-ben részt vett a POSZT-on (Pécsi Országos Színházi Találkozó) fellépő előadások kiválogatásában, rendszeresen zsűriz diák és felnőtt amatőr színházi fesztiválokon. Szivák-Tóth Viktor így mesél Balázs és a társulat egymásra találásáról: „Egy ideje már csalogattuk Balázst a KB35 környékére. Az Engedetlenek előtt kétszer már velünk tartott az éves belső csapatépítő-színészképző nyári tréninghétvégénkre: Berénybe (Borsosberény – a szerk.). Már ezeken kiderült, hogy nem véletlen keressük egymás társaságát a fesztiválokon és civilben. Hasonló színházat szeretünk, de annyira azért más közegben vagyunk otthon, hogy legyen mit tanulnunk egymástól.”

A társulattal nagyon vártuk már, hogy újra együtt játszhassunk. A Titanic vízirevü után úgy döntöttünk, hogy a nagy létszámra való tekintettel több külön projekten dolgozunk, de azért hiányoztunk egymásnak. És amikor itt volt a nagy lehetőség, Perényi Balázs és a „hős falu”, akkor azzal szembesültünk, hogy többen vagyunk, mint a „Titanicon”! Ráadásul felnőttünk, sok közöttünk a tanár, még több a vezető egyéniség… idő kellett hozzá, hogy újra ráérezzünk, hogyan tudunk ilyen sokan hatékonyan kommunikálni és együtt dolgozni. Az előadás megvalósulása, a premier katartikus volt számomra ebből a szempontból. Akkor újra megszületett az az együttlélegzés, amire vártunk” – mondta Fodor Éva.

A próbafolyamat alatt néztünk filmet; Kovács Anna tartott kiselőadást a dráma történelmi hátteréről; egy csoportos feldolgozó foglalkozás keretében létrehoztuk a saját fiktív falunkat, rajzoltunk, egyéneket, sorsokat, konfliktushelyzeteket kreáltunk; a dráma probléma felvetéseivel analóg improvizációs gyakorlatokat végeztünk; a saját civil életünkből kerestünk kapcsolódási pontokat. Összegyűjtöttük a rendszerváltással kapcsolatos emlékeinket. Meséltünk egymásnak munkahelyi történeteket. Ezek a gyakorlatok hozzásegítettek minket a karakterek mélyítéséhez.

Éva így emlékszik vissza erre az időszakra: „Katussal (Fodor Katalin, Éva testvére – a szerk.) ebben az előadásban játszunk először együtt úgy, hogy közös jelenetünk is van. Ráadásul testvérpárt játszunk. Balázsnak fontos volt, hogy a társulat mint közösség legyen jelen az előadásban, ezért azt is kereste, hogy mik lehetnek azok az emberi tényezők, amik a színészi játékot kiegészítve izgalmassá tesznek egy-egy pillanatot. Ilyen lehet az, amikor valódi testvérként beszélgetünk a színen – mint testvérek. A hasonlóság és az a kapocs, ami közöttünk van, valódi. Úgy gondolom, hogy az életnek ez a beszűrődése talán gazdagítja a két szereplő viszonyát, és látványként is érdekes lehet. Ráadásul az előadás óta az egyik ismerősöm úgy beszél Katusról, hogy a „nővéred”. Ez pedig a dolog visszája, a karakterformálás hatása az életre.”

Nem dolgoztunk még soha verses archaikus szöveggel, ami óriási kihívást jelentett mindannyiunk számára. Viktor ezt így fogalmazta meg: „Jó volt látni Balázst munka közben – ennél jobb rendezői képzést nem is tudnék elképzelni, észre is vettem a saját munkámon, mennyi mindent átvettem. Nagyon inspiratív, ahogy a szöveget színpadi látásmóddal elemzi, ahogy a mának szól és közben messzemenőkig tiszteletben tartja a drámaírót is. Színészileg a verses szöveg élővé tétele jelentette a legnagyobb kihívást: a szavalás elkerülése és a vers érvényesítése. Ebben nekem kevés tapasztalatom volt, és pont azt kaptam, amire szükségem volt. Balázs nagy hangsúlyt fektetett a szövegmondásra.”

A történet sűrítésével, hogy az eredetileg három felvonásos drámát másfél órában el tudjuk játszani, többünknek csak pár mondata van arra, hogy egy helyzetet, karaktert pontosan, erősen és hitelesen megteremtsen. Ehhez rengeteg segítséget kaptunk Balázstól. Egy-egy mondatot, egyszerűnek tűnő bejövetelt, kimenetelt, széken ülést, néma állást is lekottáztunk. Ugyanakkor van olyan része a darabnak, amit szándékosan nem rögzítettünk le, hogy élő és személyes maradjon. A színpadi tér használatában, a képek megkomponálásában, a fénytechnikában kőszínházi eszközökkel dolgozhattunk.

„Számomra leginkább a téma izgalmas, ami a nők akkori szerepébe enged bepillantást. A testvéremmel (Fodor Éva – a szerk.) és a sógorommal (Szivák-Tóth Viktor – a szerk.) együtt játszani egy ilyen darabban nehéz de izgalmas feladat. Ez az első előadás, amiben a játszott szerepek és viszonyok erős érzelmi hatással vannak rám, mivel a közvetlen családtagjaimmal, barátaimmal együtt vagyok színpadon, és intenzív, olykor egymásnak ellent mondó és összetett érzelmeket kell közvetítenem a nézők felé. Ez egy profi színésznek mindennapi, megszokott feladat, nekem inkább kihívás. A KB35 többi darabjában (Suha, TIKK, anno rövid ideig az Engejdki!-ben is) érdekes módon jobban bele tudok merülni a saját karaktereimbe anélkül, hogy a színpadról lejövet még a téma/szerep hatása alatt lennék” – meséli Katus.

A díszlet, a jelmezek összegyűjtése, adott esetben elkészítése, a darab zenéjének és vizuális technikájának megszerkesztése, összehangolása is kollektív munka volt. Mindenki hozzátette, amit tudott. „Az nagyon megmaradt, amikor megérkeztek a székek, és páran bent próbáltak Balázzsal, a többiek meg csiszolták a székeket. Az egész „falu” együtt dolgozott az előadáson. Van erről egy vicces videó, amiből trailer lett” – emlékezik vissza Éva. Sok külső segítséget kaptunk, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Külön köszönjük a Tolnay Lajos Általános Iskolának a székeket, a Zrumeczky Dezső Művelődési Háznak a próbahelyet, Inárcs Nagyközség Önkormányzatának a kellékek szállításában nyújtott segítséget.

Legutóbb október 23-án játszottuk az Engedetleneket. Az ’56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója különleges atmoszférát teremtett az előadásnak. Gabnai Katalin, kritikus Színikritikusok Díjára jelölte az Engedetleneket a 2015/2016-os színházi évad legjobb független színházi előadása kategóriában. A díjat ugyan nem mi kaptuk (a Zsámbéki Színházi Bázis, a Szkéné Színház és a MASZK Egyesület Kohlhaas Mihály című darabja), de második alkalommal szerepel a nevünk a magyar színházi élet legnagyobbjai között (korábban Puskás Panni jelölte TIKK című előadásunkat ugyanebben a kategóriában). Legközelebb január 28-án, szombaton 20 órai kezdettel lesz látható Budapesten, a MU Színházban. Mindenkit várunk sok szeretettel!

Írta és szerkesztette: Kiss Nóra

Képek: Illés Árpád és Illés Csaba

A KB35 Inárcsé a legjobb amatőrszínházi előadás

Megjelent az Inárcsi Hírmondó 2016. októberi számában

Írta: Kiss Nóra

Társulatunk Suha című előadását (rendezte: Malik Gábor) választották az idei év legjobb amatőr előadásának szeptember második hétvégéjén a budapesti MU Színházban a Magyar Szín-Játékos Szövetség által rendezett FESZT-FEST-en, a Fesztiválgyőztesek Fesztiválján. A legjobbnak járó díjról, a Paál István Diplomáról háromtagú zsűri döntött: Árkosi Árpád rendező, Enyedi Éva színész-dramaturg és Németh Ákos drámaíró. A fesztiválon tizenkét produkciót láthatott a közönség, köztük az ugyancsak inárcsi kötődésű Maczák Ibolya által rendezett Ederlezi című monodrámát Haragonics Zalán előadásában.

_dsc3775

Suha, Feszt-Fest, 2016. 09.11. (Fotó: Illés Árpád)

A Paál István Diploma a legnagyobb elismerés, amiben ma Magyarországon amatőr társulat részesülhet. Régóta vártunk már rá, sokszor voltunk már a közelében. A díjat a 70-es, 80-as évek emblematikus társulatvezető-rendező személyiségéről, a Szegedi Egyetemi Színpad vezetőjéről nevezték el. Lapu Mari is „színpados” volt. Sokat mesélt nekünk erről az időszakról, a színháztörténeti mérföldkőnek számító Petőfi-rock című előadásról. Most férjét, Kovács Gézát kértem meg, hogy idézze fel ezzel kapcsolatos emlékeit.

„Máig emlékszem a bemutatójára a szegedi művelődési házban. Nincs színpad – TÉR van – ott a játszók, körben a közönség. A szereplők a földön ülnek, halkan dúdolnak. Egyszer feláll a vékony szakállas férfi, Paál István, kezében egy könyvjelzőféle papír, rajta Petőfi képe. Erős határozott hangon mondja a Jókai-szöveget: „Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a magyar nép (…) egy fényes álom volt ez az egész nap, egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj!” A szereplők felállva éneklik az addig dúdolt Marseillaise-t. Aztán Petőfi naplójának részleteit éneklik Vági László megzenésítésében, meg a Nemzeti dalt, közben mozognak, ugranak, repülnek a levegőben… Ez az előadás megnyerte az országos döntőt („Szóljatok szép szavak” Petőfi Sándorról elnevezett versenyt, a költő születésének 150. évfordulója alkalmából) magasan, vita nélkül. Szerepeltek vele sok helyen az országban, aztán Jugoszláviában, Ausztriában, Lengyelországban – a Paál Istvánt inspiráló Grotowski hazájában. Az a közösség, amelyik létrehozta újabb előadások rendezésén nyújtott lehetőséget Paál Istvánnak – köztük Fekete Sándor Thermidor című darabja és Sarkadi Imre Kőműves Kelemenje. A csoport tagjai összeforrtak, s a felbomlás után – mely szinte szükségszerűvé vált a hetvenes évek politikai viszonyai között – sem feledkeztek meg egymásról. Többen közülük pl.: Ács János, Árkosi Árpád, Solténszky Tibor profikká váltak, mások a diákszínjátszásban találták meg a helyüket. Paál István tragikus korai haláláig Pécsett, Szolnokon lett színházi rendező. A róla elnevezett díj megnyerése nagy siker a KB35-nek. Azt hiszem, Mária örülne legjobban tanítványai kimagasló sikerének.”

Mari és Géza bácsi Szegeden megszerzett élményeit az általuk rendezett előadásokon és ünnepi műsorokon keresztül továbbadták nekünk, egykori és jelenlegi inárcsi színjátszóknak. Tőlük tanultuk, hogy a színháznak be kell avatkoznia az emberek életébe, hatnia kell rájuk, és a legerősebb hatás a megszólítás, az állásfoglalásra késztetés, a játszók és a nézők közötti fal lebontása. Ők mutatták meg nekünk a közösségben alkotás élményét. Ez a mi örökségünk. Paál István szavaival: „Hogy üres térben fel tudd mutatni önmagadat.” Köszönjük.

„Ez a hét nemcsak a színjátszásról szól” – Tábori élménybeszámolók

(megjelent az Inárcsi Hírmondó 2016. szeptemberi számában)

„Ez a hét nemcsak a színjátszásról szól”
Tábori élménybeszámolók

Kiss Nóra, 2016. szeptember 9.

Augusztus első hetében rendezték meg a 24. Fodor Mihály Színjátszó Tábort, amely fennállása óta az inárcsi színjátszás szakmai fejlődésének és közösség teremtésének egyik alappillére. Idén több mint száz gyerek és fiatal – köztük harmincegy inárcsi – érkezett a Balaton partra. Korosztályonként hét csoportban készítettek előadásokat az inárcsi KB35 társulat országosan elismert szakmai stábja (Bálint Petra, Boda Anna, Fazekas Anna Dorottya, Fodor Éva, Gál Zsófia, Kovács Anna, Kovács Zoltán, Malik Gábor,
Ordasi Gábor, Presenszki Gábor, Presenszki Péter, Szivák-Tóth Viktor, Urszinyi Ádám, Villant Bálint), valamint meghívott szakemberek (Angyalföldi Zsuzsa, Bereczkiné Szendrey Éva, Benkovics Sándor, Kis Tibor, Kovács Éva, Majsai László, Pap Gábor, Várszegi Martin) irányításával.

Idén először az inárcsi kicsik előtt is megnyílt a tábor kapuja. A Tolnay Lajos Általános Iskolából őket elkísérő Gréz Bianka tanítónő így foglalta össze tábori tapasztalatait:

Fantasztikus élmény volt ilyen remek, elszánt kollégákkal találkozni. Nagyon inspiráló volt a lelkesedésük és az, ahogyan a gyerekekkel együtt dolgoztak a darabokon. Az alsós gyerekekre nagyon jó hatással volt ez a tábor. Jobban megismerhették egymást a dráma játékok által, és pozitívan csalódtak egymásban, hisz az iskolában teljesen más képet mutattak magukról. Remekül éreztem magam és örültem, hogy egy teljesen más közegben is megfordulhattam.

 2016_08_01___16_30_05

Ez volt a harmadik év, hogy a KB35 Egyesület szervezésében valósult meg a tábor, ami idén Zamárdiból Fonyódra költözött.

Ordasi Gáborral, a tábor vezetőjével beszélgettem a változásokról.

– Miért döntöttetek úgy, hogy új táborhelyet kerestek?

 – Bár nagyon szeretjük Zamárdit, az utóbbi években sajnos a szomszédok közelsége több konfliktust okozott. Tavaly már más táborozókkal is meg kellett osztani a helyet, ami szintén nem volt problémamentes. Valamint a tábor díjának emelkedése azt jelentette, hogy már több mint 40 ezer Ft-ot kellett volna fizetni a résztvevőknek.

 – Milyen volt Fonyódon?

 – Az új helynek voltak előnyei és hátrányai is. A tábor közvetlenül a Balaton parton volt. Nagyobb tér, több árnyék volt, de hiányoztak a sövényekkel határolt zugok. Több hely volt a szobákban, de nem a megszokott faházak voltak. Nem volt jobb vagy rosszabb, egyszerűen más, de a miénk volt.

 – Sikerült támogatókat megnyerni a táboroztatás finanszírozásához?

 – A Nemzeti Kulturális Alaptól kapott támogatásból minden táborozónak sikerült 2000 Ft-tal csökkenteni a tábori díját. Az inárcsiaknak pedig Inárcs Nagyközség Önkormányzatának köszönhetően sikerült további 2000 Ft-tal csökkenteni az egy főre eső költségeit. Továbbá nagyon köszönjük a Viktória Fogadónak és az Örkényi Takarékszövetkezet Inárcsi Kirendeltségének a segítséget. Felajánlásaiknak köszönhetően a gyerekeknek ki tudtuk fizetni oda-vissza a pesti utazás költségeit.

_mg_9817 

Naponta kétszer három órában folytak a próbák, amiket szervezett szabadidős programok egészítettek ki.

„Ahogyan eddig is, ismét hihetetlen élményekkel gazdagodtunk. Kiemelném a vízi versenyt, ahol kicsi és nagy közösen harcolt egymás ellen, természetesen a Balatonnál. Nagyon megmaradt bennem a Ki mit tud? és a Swag Yolo Atomkecske koncert (tagok: Bozó Virág, Illés Árpád, Illés Csaba, Kovács András, Somogyi Tamás). Elképesztő, amit színjátszó társaim előadtak a színpadon. Le a kalappal innen is!” – emlékezik vissza Huszár Emese._dsc3138

Kiss Anna Laura hozzáteszi: „A csoportunkkal szerencsére egy nagyon jó kis csapattá alakultunk a hét folyamán. A szokásos programok idén is megvoltak, de a fáklyás felvonulás például különösen hangulatosra sikerült. Szinte a kertünkben volt a vízpart, úgyhogy nagyon sokat tudtunk fürdeni is. Biztos vagyok benne, hogy a hatodik táboromat sem fogom kihagyni.”

2016_08_04___16_03_08

Az utolsó napon a csoportok bemutatták a táborban készült előadásokat, amiket a táborlakók vendégei is megnézhettek.

A próbák idén is nagyon jó hangulatban teltek. A mi darabunk a vágyainkról szólt, és ezeket a vágyakat humoros formában adtunk elő. Nekem a második táborom volt, de idén sem csalódtam benne és jövőre is biztos menni fogok” – meséli Kiss Maja Lilien.2016_08_01___16_22_02

Vinkovics Balázs így folytatja: „Hát, ha valamiből, akkor élményből rengeteget kaptunk Zamárdiban. Bocsánat, Fonyárdiban, merthogy idén a szokásos hely helyett, Fonyódon került megrendezésre a tábor. Ez a hét számomra nem csak a színjátszásról szól. Az egész tábor hangulata, a próbák, a társaság, a közös esti éneklések, a híradók vagy éppen azon nevetni, ahogy a Kis Tibis csoport csipkelődik a Papcsisokkal vagy fordítva, és még sorolhatnám, de ezt át kell élni!

Én idén is Malik Gábor csoportjában voltam, ahol mondanom sem kell, garantált a szórakozás. Idei darabunk egy amerikai srác életéről szólt, aki épp csak elkezdte a középiskolát, vagyis 14-15 éves, és mint tudjuk az embernek ebben a korban meg kell küzdenie a világ összes problémájával. Most is rengeteget beszélgetünk a próbán, arról, hogy mi a véleményünk az egészről, mi hogyan éltük meg a középiskolát, és hogy kinél, miért alakultak úgy a dolgok, ahogy. Ha egy dolgot kéne kiemelnem, amit szeretek Gáborban, azt mondanám, hogy előtérbe helyezi a mi gondolatainkat, ötleteinket, és ettől részesei leszünk az egész darabnak, mert nem csak egy könyvben leírt szereplőről szól az előadás, hanem egy picit rólunk is.

 _dsc2625

Jordán Zsuzsanna, szülő is megnézte a bemutatókat: „A legkisebbeket, akik korántsem nevezhetők kezdőknek, Dasi (Ordasi Gábor), Dorka (Fazekas Anna Dorka), Csubi (Fodor Éva) és Bálint (Villant Bálint) készítette fel. Az előadásuk címe Vízparti történetek, amely a gyerekek ötletei alapján hat jelenetet foglalt magában. Szülőként jó volt látni a gyerekek izgatottságát és azt, hogy apróbb tévesztések sem vették el a gyerekek kedvét a játéktól. Sőt, miután látták a közönség reakcióit, inkább megerősítették őket. A nagyobbakon látszott, hogy már rutinosabbak, tapasztaltabbak. Jó volt látni, hogy csili-csálé díszletek, és drága kellékek nélkül, csapatként együttműködve, sok humor beépítésével, nagyon jó kis produkciókat lehet „gyártani”. Az egy hét alatt sikerült olyan csoportokat összehozni, akik egymást biztatva és segítve nézték végig a különböző témájú, és színvonalú előadásokat. A táborban az alapvetően bátortalanabbak is jól helyt álltak és élvezték az újabb és újabb kihívásokat, ezáltal biztosítva és megerősítve a jövő évi táborozást.”

2016_08_07___14_31_15

Huszár Emese véleménye az előadásokról: „Az előadások egytől egyig nagyon jól sikerültek, ami nagyon megfogott, az a Különcök című darab volt. Stephen Chbosky regénye, az Egy különc srác feljegyzései alapján készült, és igazán át tudták adni, ezért hát el is fogom olvasni a könyvet! Reméljük, hogy jövőre ismét részesei lehetünk ennek a csodának!”

A színjátszó tábor elsődleges célja nem kifogástalan előadások létrehozása, hanem a közös játékon, alkotáson keresztül megismertetni a résztvevőket a támogató közösség erejével.

Vinkovics Balázs így fogalmaz: „Ha jól számolom, ez volt az ötödik táborom. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy kialakuljon egy önálló gondolkodásmódom. Ezek nélkül ma nem lennék az, aki vagyok.

Boros Krisztián is felidézte táborral kapcsolatos emlékeit: „Hamar elrepült az idő, nem is nagyon volt arra érkezésem, hogy jól vagy netalán rosszul érzem éppen magam, inkább valahogy olyan természetesnek tűnt a dolgok rendje. Ez az állapot végigkísérte az egész hetet: minden nap elteltével jobban látszik a cél, kész is vagyunk, szombat főpróba, vasárnap előadás, siker, taps, mulatozás, fáklyás felvonulás, és bumm. Hétfő reggel van. A hazafelé vezető vonatúton még kissé bágyatag, de jó kedélyű társalgás folyik, mindenki érzi, hogy lassan vége szakad az ébren álmodásnak. Elköszönök, hazavonszolom magam, ledőlök az ágyra – fülemben még a valahol folyamatosan zajló beszélgetés hangjai zúgnak kellemesen – behunyom a szemem – és egyszer csak csend. Felébredtem, és rájöttem, hogy milyen jó volt, és milyen rossz, hogy vége van.

_mg_1738

Fotók: Illés Árpád, Illés Csaba

 

Jelentkezőket vár a KB35 és a Múzsák

Jelentkezőket vár a KB35 és a Múzsák
meglévő és az induló csoportjaiba
6-tól 100 éves korig

A jelentkezés nem lakhelyhez kötött, a próbák helyszíne Inárcs
A próbákat a KB35 Társulat színészei, drámatanárai tartják

Teremts közösséget!
Alkoss társulatban!

Jelentkezni lehet színjátszó és drámás csoportokba:
A színjátszó színpadi munkára készít fel, produkcióinkkal színpadra is lépünk,
a drámás csoportokban a közösségi játékokon van a hangsúly, nem célja a színpadi szereplés.

Az új csoportok minimum 10 fő jelentkezése esetén indulnak el. Hozd a barátaidat is!

 

Csoportok:
(A próbaidőpontok még egyeztetés alatt vannak!)

2-3. osztályos színjátszó (korlátozott mértékben bővíthető):
szerda 15:00-16:30; péntek 14:00-15:30 (Helyszín: Zrumeczky Dezső Művelődési Ház, ahová közösen sétálunk át az iskola Fekiács úti épületéből)

4-5. osztályos színjátszó (bővíthető):
kedd 15:00-16:30; csütörtök 15:00-16:30 (Helyszín: Zrumeczky Dezső Művlődési Ház, ahová igény esetén közösen sétálunk át az iskola Fekiács úti épületéből a 4-esekkel)

Alsős (2-4. évfolyamos) drámás fejlesztő (új csoport):
Időpont egyeztetés alapján (Helyszín: Zrumeczky Dezső Művelődési Ház, ahová közösen sétálunk át az iskola Fekiács úti épületéből)

6-7. osztályos színjátszó (új csoport):
Időpont egyeztetés alapján (Helyszín: Tolnay Lajos Általános Iskola)

7-8. osztályos színjátszó (bővíthető)
kedd 16:45-18:15; csütörtök 16:45-18:15 (Helyszín: Tolnay Lajos Általános Iskola)

5-8. dráma (bővíthető): kedd 18:00-19:30, csütörtök 18:00-19:30 (Helyszín: Tolnay Lajos Általános Iskola)

középiskolás csoportok (egyeztetés alapján)

felnőtt csoportok (egyeztetés alapján)

Szépkorú csoport
Kéthetente péntekenként 16:00-18:00 (Helyszín: Zrumeczky Dezső Művelődési Ház)

A színjátszó hetente kétszer másfél órás foglalkozásokon zajlik. Csoportvezetők, asszisztensek: Fazekas Anna Dorottya, Fodor Éva, Kovács Anna, Kovács Zoltán, Ordasi Gábor, Szivák-Tóth Viktor, Urszinyi Ádám

Éves térítési díj: 14 000 Ft, részletfizetési igény esetén 2 X 7000 Ft. 22 év felett, illetve nem nappali tagozatosoknak: 18 400 Ft, részletfizetési igény esetén 2 X 9 200 Ft.
HH, HHH helyzetű jelentkezőknek INGYENES.
59850 Ft/fő alatti jövedelem esetén kedvezményes.

Jelentkezés

 

az
info@kb35inarcs.hu, vagy
kb35inarcsiszinjatszo@gmail.com
címre írt e-mailen keresztül

 

Vagy személyesen:

 

Tolnay Lajos Általános Iskola titkárságán, a Zrumeczky Dezső Művelődési Ház titkárságán

 

Telefon: +36 30 387 7247,
kapcsolattartó, tanszakvezető: Szivák-Tóth Viktor