Május 11. – Ti, mint én – BEMUTATÓ A ZRUMECZKYBEN

Ti, mint én

(a társulat improvizációi alapján készült)

BEMUTATÓ: 2018. 05. 11. - INÁRCS, ZRUMECZKY DEZSŐ MŰVELŐDÉSI HÁZ​

Az anya, a pultos, az orvostanhallgató, a más, a random csávó, meg aki befordult. Mindenki menekül saját élete nehézségei elől. Csatlakoznak Ferihez, hogy a világ elől elvonulva elkészítsék a világ legjobb zenei albumát. Zenélni ugyan nem tudnak, de ez nem zavarja őket, Ferit sem, csak néha. A zenén keresztül szabadítanák fel magukat válságuk alól. De kicsoda Feri? És mi a zenekar neve?

Előadásunk középpontjában a válság, mindenki, bárki válsága áll. A korábbiakhoz hasonlóan ismét improvizatív módon dolgoztuk fel a témát. A produkcióban nagy jelentősége van a zenei kísérletezésnek, ami azért is érdekes, mert többségünk tanult hangszeres tudással nem rendelkezik. Hiszünk abban, hogy az alkotás bárki számára nyitva álló lehetőség, nem pedig kiváltság. Nem a tehetség határozza meg az alkotót, hanem a tenni akarás iránti vágy.

Játsszák:
Feri: Malik Gábor
Saci: Bálint Anett
Csilla: Fodor Éva
Balázs: Fodor Katalin
Péter: Presenszki Gábor
Rénó: Villant Bálint
Máté: Zsiros Dániel
valamint:
Szivák-Tóth Viktor

Díszlet:
Ordasi Gábor

Fény:
Ordasi Gábor, Kovács Zoltán

Rendezte:
Malik Gábor

Az előadás megtekintése ingyenes, támogatói jegy váltható.

Az előadás megtekintését 14 éven felülieknek ajánljuk!

Az előadás hossza: kb. 80 perc.

2017. Fonyód. Bélatelep.

2017
Fonyód
Bélatelep
Alsó
Vonat
Köki
Kelenföld
Balaton
Dinoszauruszok
Győriek
15 perc ülőhelyet találni a vonaton
40 fok
“leizzadtam a Balatonban”
második emeleti szoba
tavaly egyben sem, most 3 előadásban is zenéltem
éjszakai fürdés főpróbák után
sztorik és röhögés esténként az asztalnál
nehéz elalvás
modernizált király-bíró
lufikutya
éjjel-nappal falakat épít
egy pici póni története
annyi idős vagyok, mint Kis Tibi az első táborban
Boda nem szereti, ha évszámokról és időintervallumokról beszélünk
sokan nem mernek tegeződni
nincs idő, nincs tér, a napokat nehéz követni
nem nézem az emaileket vagy öt napon keresztül
a hajnali fürdéshez idén is lusta voltam
reggeli séta és fotózás a parton második nap
furán visszhangzik a tér az újonnan épített “pajtától”
hakata-vakata-makata
eltalálta a röplabda a szemüvegemet a vízben
Kurta Gáborral legalább fél órás beszélgetés a LEGO-ról este a parton.
Papcsi kiakadt
Papcsi gitárt kapott
Papcsinak mindig kávé kell
Ki kopog? A kígyó!
Szercsi, lávcsi, tutkóra!
kimegyek a temetőbe holdvilágos éjjelen
Kistibi folyton röhög a dinoszauruszokon
még mindig 40 fok
az egyik konyhásnéni folyton morcos és mindenkinek beszól valamit
kaotikus Tovább, tovább főpróba
Geri elfelejtette a szövegét
Szőke Panni balladája
Rozgonyiné balladája: all time Top5-ös tábori dal
csillám és víztükör
Boti mintha realtime-ban írna zenét
Simon megszületett (“Boda Simon” – by papesz)
elfújta a szél a hangot
elfújta a szél a gongot
becsapódó erkélyajtók
fényfüzérek
Boyle-törvény és Murphy-törvény
gyere, te nímand!
méretes pókok a szobákban
millió szúnyog a parton
milliós technika a táskában
vasárnap este hatalmas vihar
jégkrém orrba-szájba
loptam a világ legfinomabb csokis kekszéből az asztalról, bárkié is volt, köszi!
popcorn, chips, másnapos hamburger
egyáltalán nem volt utolsó napi depresszióm
a bőrönd annyira tele volt, hogy két cipzár leszakadt róla
hazafelé az út nem is tűnt hosszúnak

iCS

Inárcs – Győr: oda-vissza

Immár 22. alkalommal mutattuk be március 11-én Titanic Vízirevű című darabunkat. Ezúttal rendhagyó módon nem Budapesten, hanem Győrben került sor az előadásra. Barátaink, a győri RÉV Színházi és Nevelési Társulat tagjai hívtak meg minket bázisukra, a Rómer Házba.

A kirándulásra elvittük magunkkal az általános iskolás színjátszókat is, hogy szaporítsuk színházi és közösségi élményeiket. Fazekas Anna Dorottya így mesélt a fiatalokkal eltöltött napról.

Fotó: Czibóka Gábor

Kellemesen indult a nap, ugyanis a közel két órás út után a Rómer Házba való megérkezést nyolc darab 50 cm (!) átmérőjű, frissen kisült pizza koronázta, ami megfelelően megalapozta az aznapi jó hangulatot. Míg a „nagyok ” elkezdték a darab bepróbálását, addig a fiatalokkal és néhány – a darabban nem játszó – társulati taggal nekivágtunk Győrnek. Mondanom sem kell, elsőnek a legfontosabb „kulturális” látványosságot, a játszóteret tekintettük meg, ahol kellő időt szánva a „műemlékre” másfél órát el is töltöttünk. Következő lépésben átkeltünk a Rábán, hogy a játszótéren kellőképp kifárasztott testünket egy jól megérdemelt süteménnyel kényeztessük. Sikerült bevennünk – közel negyvenen – Győr egyik legkisebb cukrászdáját és jócskán megemelnünk az aznapi bevételt. Ennyi kulturálódás után, végtére is benéztünk a Püspöki Székesegyházba is és üdvözöltük Szent László hermáját, Magyarország harmadik legértékesebb ereklyéjét, majd bejártuk a várost további meghódítandó szobrok és terek után kutatva. Persze az igazi esemény az esti előadás volt, melyet habár már többen is láttak a színjátszók közül újfent sikert aratott a fiatalok és a győri közönség között is. Tovább…